Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Ilyen egy demenciabarát város

Egyedüli magyarként pályáztak a díjra, ahol a zsűri az innovatív projekteknek ítélt oda több ezer eurót. Abból most Mosonmagyaróváron elkezdődik a munka: tréningeket tartanak a szolgáltatóknak, kiadványokat készítenek, és közösségi programokat szerveznek, hogy minél több érintetett és lakost elérjenek. A cél egy demenciabarát város és társadalom kialakítása.

Mosonmagyaróváron alakítják ki az ország első demenciabarát városát, aminek lényege, hogy egy elfogadó közösséget hozzanak létre, először a belvárosban, aztán az egész városban, majd a modellt elterjesztve akár az egész országban is. A projekt egyik kezdeményezője Tatai Tamás, a másik a Gondoskodás Alapítvány, szakmai koordinátora pedig a Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény. Ők viszik 2015 óta a városban az Alzheimer cafét is, ahol demenciával élők hozzátartozóinak adnak információt, segítséget és kikapcsolódási lehetőséget – havonta egyszer ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben, családias légkörben. Decemberi cikkünk születésekor még csak annyit lehetett tudni, hogy a projektet pályázati pénzekből, szponzorok felkutatásával és adománygyűjtésből kívánják finanszírozni, az önkormányzat támogatásával, illetve hogy számítanak az önkéntesek munkájára is. „Sokan álltak a kezdeményezés mögé, a polgármesteri hivatal, a rendőrség, a patikák, fodrászok, a Belvárosi Üzletkör és civilek. A lényeg, hogy a szolgáltatók információt kapjanak arról, hogy ha bemegy hozzájuk egy demens beteg, hogyan viszonyuljanak hozzá, miben segítsenek neki” – mondta el akkor a Magyar Narancsnak Zimmerer Károlyné, a mosonmagyaróvári Kistérségi Egyesített Szociális Intézmény Alapszolgáltatási Centrumának vezetője, és a Gondoskodás Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Ne probléma legyen

Azóta kiderült, hogy az Európai Alapítványok Demencia Kezdeményezése (EFID) által meghirdetett pályázaton a mintegy 98 pályázat közül egyedüli magyar projektként a mosonmagyaróvári kezdeményezés is bekerült a legjobb 12 díjazott közé. A díj odaítélésekor a beérkező pályázatokat a társadalmi innováció, a projekt-hatékonyság, a hatás és az eredmények fenntarthatósága szempontjából értékelték, a nyertes pályázatok mindegyike arra fókuszál, hogy a demens embereket ne problémaként kezelje, hanem szakértelmüket megbecsülje és értékként közvetítse a közösség irányába. „Abban, hogy elnyertük ezt a rangos díjat, szerepet játszott az is, hogy ez az első olyan kezdeményezés Magyarországon, amely a demencia megértését és az emberek ez irányú tudatosságát nem egy szűk közösségben, hanem egy egész város szintjén kívánja elérni” – mondta a díjról Zimmerer Károlyné.

A díjat január végén Szófiában Tatai Tamás vette át, aki lapunknak elmondta, nagyon érdekes tapasztalatokat gyűjtött a díjátadón. „A demenciáról való gondolkodásban és a demenciával élőkkel való munkában két évtizeddel le vagyunk maradva Nyugat-Európához képest. A pályázatra innovatív projekteket vártak, az értékelés viszont a helyi lehetőségek és körülmények figyelembe vételével történt. A zsűri díjazta, hogy ha lassan is tudunk előre haladni, de lépésről lépésre alakítjuk, formáljuk a környezetet, a várost. A pályázat kiíróinak nem titkolt szándéka, hogy a díjazottak együtt is tudjanak működni, tudják egymást segíteni. Engem például a belga kollégák kerestek meg azzal, hogy hallották, hogy nálunk még ezek a kezdeményezések gyerekcipőben járnak, ezért felajánlották, hogy szívesen eljönnek hozzánk, bemutatják, ők hogyan működnek és mit csinálnak, milyen módszerrel dolgoznak. Ez már egy fontos és pozitív hozadéka ennek a díjnak.”

Minőségi munka

A díjjal 9 ezer euró jár, amiből elkezdhetik az érdemi munkát a városban. Szoros ütemterv nincs, a pályázat kiírói nem várnak el sietséget, inkább a minőségi munkára és a hosszútávon fenntartható projektre fókuszálnak. A mosonmagyaróvári projekt gazdái szeretnének minél több közösségi rendezvényt szervezni, zenés programokkal, vendéglátással, ahová minél több helyi lakost várnak – akár érintettek, akár nem. Az a fontos, hogy minél több emberhez elérjenek, tájékoztassák őket a betegségről, a demenciával élők életéről, a velük való együttélésről, az érintett hozzátartozókat pedig információkkal segítsék. Több pénzt szeretnének költeni marketingre, tájékoztató és népszerűsítő programokra, szakmai kiadványokra.

„Heteken belül elindulnak az első tréningek, amiket a Belvárosi Üzletkör boltosainak, szolgáltatóinak tartunk, a tréningre elkészültek az anyagok, már csak időpontot kell egyeztetnünk. A tréningek után egyfajta szamárvezetőnek kiadványokkal segítjük majd ezeket a szolgáltatókat, illetve tájékoztatókat helyezünk el a patikákban, orvosi rendelőkben, közösségi helyeken. A városi rendezvényekre önálló standdal kitelepülünk majd, hogy minél több embert elérjünk és megszólítsunk” – mesél a tervekről Tatai Tamás. Hozzáteszi: távlati cél egy demenciabarát város és társadalom kialakítása. „A szolgáltatók után képzéseket tervezünk a kulturális helyszínekre is, például mozikban, együttműködést kezdeményezünk a mentőkkel, tűzoltókkal, hogy ha demens személyhez vonulnak ki, tudják, hogyan kell kezelni a helyzetet. Középtávú tervünk, hogy demenciabarát környezetet hozzunk létre, amibe beletartoznak a parkok, közterek, a belváros utcái. És ami a legfontosabb: minél több demenciával élő embert meg tudjunk nyerni az ügynek, hogy vállalják a nyilvánosságot, hogy elmondják a véleményüket és a kívánságaikat, mi az, amit ők szeretnének, ami nekik fontos.”

A mosonmagyaróvári mellett olyan projekteket díjaztak, mint egy francia-német együttműködésben megvalósuló kezdeményezés, a „Találkozás határok nélkül”, ahol egy befogadóbb társadalomért dolgoznak, demenciával élők aktív részvételével; egy angol kutatás, ahol a demenciával élők szomszédságát vizsgálják meg; egy norvég program, ahol a demenciabarát kórházakért küzdenek; egy olasz online támogatói csoport, ahol a demenciával élőket gondozók kérhetnek és kaphatnak segítséget; vagy egy német projekt, ahol a demenciával élőknek létrehoztak egy YouTube-csatornát, ahol az érintettek hallathatják a hangjukat, aktívak maradhatnak, és kreatív módon kommunikálhatják saját véleményüket.