Ebben a fázisban a gondolkodás és az emlékezet tovább romlik, azonban sokan még tisztában vannak állapotukkal. A napi tevékenységek elvégzéséhez segítségre szorulnak.
Most már egyre nagyobb mértékben van szükség arra, hogy a család vagy a gondviselő ellássa a beteget. Ez akár egy ellátó intézménybe történő beköltöztetést is jelenthet. Ez a szakasz tűnhet a leghosszabbnak. Minden érintett segítségre szorulhat az Alzheimer-kórral járó egyre szaporodó és súlyosbodó kihívások miatt.
Családtagok, gondozók számára
Bár a betegség középső szakasza sok nehézséggel jár, megkönnyíthetjük a beteg életét.
Általános tünetek
Hasznos stratégiák
Kognitív képességek:
A memóriazavar egyre nyilvánvalóbbá válik, pl.:
A beteg emlékszik a saját nevére, de elfelejti a címét és a telefonszámát.
Elfelejti a közelmúltban történteket.
Nehezen azonosítja a családtagokat, barátokat.
Elveszít dolgokat, vagy elteszi mások holmiját.
Nehezebben megy a koncentráció.
Összezavarodik, nehezen szedi össze gondolatait, nehézkesen követi a gondolatmenetet.
Elveszíti a térben és időben való tájékozódó képességét.
Nehézséget okoz számára a beszéd, vagy írott szöveg megértése.
Döntési nehézségekkel küzd.
Használjunk emlékeztetőket, jegyzeteket, képeket, jeleket, vagy az adott évszakra jellemző jelzéseket.
Segítsük a beteget információkkal, pl. „Szia Anyu, Vili vagyok. Az unokád, Anna jött el meglátogatni.”
Keltsük fel a beteg figyelmét, miközben beszélgetünk vele, tartsunk szemkontaktust. Beszélgetés közben minimalizáljuk a zavaró tényezőket (pl.tv, rádió).
Konkrétan fogalmazzunk, az elvont dolgokat kerüljük. (Pl. „Ugye, milyen szép ez a nap?” ahelyett, hogy „Mit gondolsz a mai időjárás-ról?”)
Tegyük érthetőbbé mondandónkat gesztusokkal.
A választási lehetőségek számát korlátozzuk kettőre vagy akár egyre.
Hangulatok és érzelmek:
Jellemzőek a hangulatingadozások. Szorongás, gyanakvás, szomorúság, depresszió, frusztráció, harag, ellenséges érzelmek, érdektelenség és zaklatottság váltogathatják egymást.
A beteg egyre inkább elveszettnek, bizonytalannak érzi magát.
Próbáljuk felismerni a háttérben meghúzódó érzelmeket. Tévedhetünk, ha csak a szavakra figyelünk.
Alkalmazzunk olyan bánásmódot, amely mellett a beteg aktív maradhat. Fókuszáljunk arra, amit még képes megtenni.
Támogassuk a beteg egészséges életmódját; a fizikai aktivitást, az egészséges táplálkozást, az ismerős, értelmes tevékenységeket.
Ha csak tehetjük, ne ellenkezzünk, ne vitatkozzunk a beteggel, ne akarjuk olyasmiről meggyőzni, amit tévesnek gondol.
Bátorítsuk, nyugtassuk meg.
A múlt felidézése hasznos stratégia lehet.
Viselkedésformák:
Idegesség, visszahúzódás, vagy passzivitás.
Nyugtalanság (járkálás, bolyongás).
Ismételt kérdések, cselekedetek.
Tévképzetek.
Hallucinációk (Nem létező dolgokat hall, lát, érzékel, ízeket érez.).
Gátlástalan viselkedés (ami pl. túlzott szexualitásként vagy agresszióként jelentkezhet).
Alvási szokások megváltozása.
Étvágy megváltozása.
Ne feledjük, hogy minden viselkedésforma egyben egyfajta kommunikáció. Próbáljunk rájönni arra, hogy mi állhat a háttérben (pl. félelem, kényelmetlenség, képességvesztés leplezése, frusztráció).
Vegyük észre a viselkedésben bekövetkező változásokat, amelyek betegségre utalhatnak (pl. megfázásra, alsó húgyúti fertőzésre).
Döntsük el, hogy a beteg viselkedése csak bosszantó, vagy esetleg veszélyes is.
Ismerjük fel, és kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek nem kívánatos reakciót válthatnak ki (pl. túl nagy zaj, túl sok ember, éhség, fájdalom).
Adjunk választási lehetőséget, de ne túl sokat.
Próbáljuk a beteget szelíden meggyőzni.
Őrizzük meg nyugalmunkat, bíztassuk a beteget, tereljük a beszélgetést a kellemetlenségekről kellemes témák felé.
Konzultáljunk a kezelőorvosával, kérjünk olyan gyógyszert, amely segíthet.
Fizikai képességek
A mindennapi tevékenységeknél (pl. öltözködés, evés, fürdés, vécéhasználat) segítségre szorul.
A térérzékelés romlik, és ez mozgási, koordinációs és tájékozódási problémákat okoz.
Ismerjük meg a beteg ízlését, korábbi napi rutinját.
Törekedjünk az egyszerűségre: (pl. könnyen felvehető ruhák, egyszerű hajviselet).
A beteg igényeinek megfelelően ütemezzük napirendjét.
A különféle tevékenységeket a romló képességekhez igazítsuk, hogy a megmaradókból a legtöbbet tudjuk kihozni.
Azonosítsuk a lakásban a potenciális veszélyforrásokat: pl. a szőnyegek miatt megbotolhat és eleshet a beteg. Megkönnyíti a tisztálkodást, ha a mosdóban kapaszkodókat szerelünk fel a kádhoz, zuhanyfülkéhez.
A mindennapi tevékenységekkel kapcsolatosan időnként konzultáljunk terapeutával, hogy minél biztonságosabbá, kényelmesebbé tehessük a lakhelyet a beteg számára.
Az otthoni betegellátáshoz kérjünk segítséget.
Beszéljünk a beteg kezelőorvosával a lehetséges kezelési alternatívákról. Fordítsunk figyelmet az egészséges életvitelre, a napi gyógyszerszedésre és a személyes higiéniára (pl. fogápolás). Bár a középső szakaszban a korai fázishoz képest új stratégiákra is szükségünk van, a korábban bevált módszerek egy része még működhet.
További javaslatok: gondoskodás a gondviselőről, tervek a jövőre vonatkozóan
Kerüljük az elszigetelődést, magányt, amennyire csak lehet, tartsuk fenn társas kapcsolatainkat.
Foglalkozzunk az egészségünkkel.
Tudjunk meg minél többet a betegségről.
Figyeljünk arra, hogy a stresszes tünetek milyen hatást gyakorolnak egészségünkre, és hogy hogyan tudjuk ellátni a beteget.
Vegyük figyelembe, hogy már gyászolhatjuk a betegség okozta fokozatos veszteségeket.
Kérjük szakember segítségét, ha a depresszió vagy a szorongás úrrá lesz rajtunk.
Legyünk rugalmasak, ha a napi rutinról vagy az elvárásainkról van szó.
Próbáljunk meg pozitívak maradni, a gondozás során a humor legyen az egyik fő fegyverünk.
Fordítsunk időt magunkra is. Vegyünk igénybe különféle szolgáltatásokat, töltődjünk fel felnőtt programokon, kérjünk professzionális segítséget, használjuk ki a családtagok, barátok és önkéntesek segítségét.
Tervek a jövőre: Jogi és pénzügyi kérdésekben kövessük a beteg akaratát a korábban összeállított dokumentumok alapján. Ha még nem állnak rendelkezésre, intézkedjünk minél hamarabb.
Intézkedjünk a pénzügyi, jogi és ellátási kérdésekben, döntsünk a felelős személyéről. Ha ismerjük a beteg igényeit, igazodjunk hozzájuk. Általánosságban a beteg korábban fontosnak tartott elveire, igényeire támaszkodva hozzuk meg az őt érintő döntéseket.
Ismerkedjünk meg a rendelkezésre álló szolgáltatásokkal.
Ismerkedjünk meg azzal, hogy a különféle ellátó intézményekben mire kell odafigyelni.
Tervezzük meg saját jövőnket is. A betegség előrehaladása a mi életünket is befolyásolni fogja az elkövetkező években.
Hogyan tovább?
Mivel az Alzheimer-kór folyamatosan romló betegség, egyre több információra és segítségre lesz szükségünk. A középső fázisban valószínűleg elgondolkozunk azon, hogy az alzheimeres beteggel együtt élve mi a fontos számunkra. Ha megismerjük a betegség lefolyását és a vele járó változásokat, könnyebben tudunk tervezni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu
