Szembesülés a diagnózissal

A demencia diagnózisa megrendítően hathat egyesekre, míg mások esetében a tünetek hátterében meghúzódó ok kiderítése megkönnyebbülést okozhat. Az első reakciókat jellemzően további, egymástól különböző, sok esetben ellentétes érzések követik.

Néhány jellemző reakció és érzés

Tagadás: „Néha azt gondolom, az orvos biztosan tévedett és én nem is szenvedek Alzheimer-kórban.”

Harag: „Dühít ez az egész.”

Szorongás: „Rettegek attól, hogy elveszítem cselekvőképességemet.”

Bűntudat: „Vajon mit vétettem, hogy ezt érdemeltem?"

Frusztráció: „Teljes egészében a helyzet hatása alatt vagyok, nem tudok másra gondolni.”

Sértettség érzés: „Még ha hibát követtem is el, akkor sem érdemlem ezt.”

Humoros hozzáállás: „Nevetnem kell, különben sírva fakadok.”

Szomorúság: „Valami ezzel véget ért.”

Depresszió: „Körülöttem minden fekete.”

Magányosság: „Körön kívülre kerültem.”

Elfogadás: „Jöjjön, aminek jönnie kell.”

Remény: „Küzdeni kell, előbb-utóbb csak lesz valami megoldás erre a betegségre is.”

Rossz hírek feldolgozása

A sokkolóan rossz hírek feldolgozásának öt fázisát különböztethetjük meg. Ezek a fázisok – akár visszatérő módon – bármilyen sorrendben követhetik egymást. A megrázó hírek által kiváltott érzelmi állapot hossza nehezen határozható meg.

Sokk és zsibbadtság
A demencia diagnózisa sokként hathat, főleg ha nem is számítottunk rá.

Hitetlenkedés és tagadás
„Ez nem történhet meg velem!” „Nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy az orvosok mondják.” A kezdeti szakaszban a tagadás akár erőt is adhat. A tagadást pajzsként használhatjuk a nehezen feldolgozható hírekkel szemben mindaddig, amíg nem tudunk szembenézni az új helyzettel.

Hurrikán- vagy hullámvasút-effektus
Igen gyakori jelenség az érzelmek viharán keresztül történő feldolgozás. Az érintettek sokszor számolnak be arról, hogy a düh, frusztráció és más nehéz érzelmek hullámvasútjaként élték meg a helyzetet. Viszont annak tudatában, hogy a gondolatokat és cselekvéseket érintő változások hátterében orvosi okok állnak, számos beteg megkönnyebbül.

Reménytelenség és szomorúság
Ez a fázis a következő érzelmi szakaszokból áll:

A diagnózis következményeivel, saját korlátainkkal való szembesülés tehetetlenséget és erőtlenséget eredményez.
Mély szomorúságot okoz a betegség és a szembesülés a betegség előrehaladtával várható veszteségekkel, vagyis az az érzés, hogy az egészséges, boldog évek ma már a múltat jelentik, miközben a jövő semmi jóval nem kecsegtet.
Aggodalom és félelem: „Mi következik most?”

Elfogadás
Ebben a fázisban az elfogadás jelenik meg, az érintett belátja, hogy a helyzettel együtt kell élni. Az elfogadás egyet jelent a helyzet felismerésével és az azzal való megbékéléssel.

Néhány tanács, amely segíthet úrrá lenni érzéseinken

Mit mondanak erről a betegek?

Fogadd el a helyzetet.
Fogadd el a napot olyannak, amilyen.
Csatlakozz egy közösséghez, amely segíthet. Mondd el a problémáidat, megkönnyebbülsz.
Legyél együtt olyan emberekkel, akikkel tudsz együtt nevetni.
A közös séta mindig segít.
Szükség esetén nyugodtan kérj segítséget.
Nyugodtan mondd el az embereknek, ha megsértették érzéseidet.
Kedvenc állataink sokat segíthetnek, megnyugtathatnak.
Ne zárkózz be, légy nyitott.
Soha ne veszítsd el a reményt.

Együtt élni a depresszióval

Érthető, hogy az Alzheimer-kórral összefüggésben bekövetkezett változások szomorúvá és boldogtalanná tesznek.

Ne cipelje egyedül a terhet, beszéljen olyan emberekkel, akik segíthetnek megküzdeni érzéseivel.
Próbáljon ki néhány olyan tevékenységet, amelyek elvonják figyelmét az aggodalmakról. Ez lehet a zene, a kertészkedés, egy séta, gondoskodás háziállatokról vagy bármi, amitől jobban érzi magát. Ezeknek a tevékenységeknek jótékony hatása lehet.

Ha a szomorúság és a reménytelenség érzése eluralkodik Önön, forduljon orvoshoz. Ajánlatos egy ilyen helyzetben megfelelő szakemberrel konzultálni, szükség esetén gyógyszeres megoldást találni.