Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Demencia: agresszió és cirkadián ritmus

Az Alzheimer-kórban és más demenciákban szenvedő betegeknél gyakran előfordul az úgynevezett napnyugta-szindróma – a zavarodottság, agitáció és agresszió hirtelen előtörése a nap végén. Ennek napi mintázata arra utalhat, hogy a jelenségnek a test belső biológiai órájához lehet köze. A fény és sötétség által hangolt cirkadián óránk az alvás-ébrenlét ciklusokra, a testhőmérsékletre, az emésztésre, a hormonális ciklusokra és más testi és lelki folyamatokra is szabályozó hatást fejt ki. Ám az, hogy a cirkadiánritmus az agresszív viselkedésre is hatással lenne, eddig nem volt ismert.

Most a Beth Israel Deaconess Medical Center (BIDMC) idegtudománnyal foglalkozó szakértői sikeresen kimutatták, hogy a test biológiai órájának, a cirkadiánritmusnak szabályozó hatása van az agresszióra férfi egerekben. Emellett a napi ritmusért felelős specifikus idegsejteket és áramköröket is azonosítani tudták. A felfedezés utat nyit afelé, hogy a degeneratív neurológiai betegségek, mint a demencia esetében gyakori esti agitációt is jobban tudjuk kezelni. A tanulmányt a Nature Neuroscience tudományos szakfolyóirat közölte.

„A napnyugta-szindróma gyakran az egyik oka annak, hogy a betegeket kórházba vagy ápolási otthonokba kell utalni, de ha a klinikusok szabályozni tudják ennek áramkörét és ezzel minimalizálják az agressziót, a betegek hosszabb ideig tudnak otthonukban élni” – nyilatkozta a cikk fő szerzője, Dr. Clifford B. Saper, a BIDMC neurológiai osztályának vezetője. „A biológiai óra agyi áramköreit vizsgálva kapcsolatot véltünk felfedezni a hím egerekben egy bizonyos idegsejtcsoporttal, melyről már ismert, hogy az erőszakos kitöréseket okozzák. Azt akartuk megtudni, hogy ez hajlamosít-e a nap bizonyos szakában fellépő agresszióra.”

Saper és kutatótársai hím egerek – a territóriumukat védő, illetve a másik területére a nap különböző szakaszaiban belépő állatok – közötti agresszív interakciókat figyeltek meg. A saját területükre betévedő idegenekkel szembeni támadások gyakoriságának és intenzitásának nyomon követése feltárta, hogy a hím egereknél az agresszió egy bizonyos napi ritmust követ.

„Az egerek nagyobb valószínűséggel voltak agresszívek kora este, a besötétedés időszakában – a legkevesebb agressziót pedig kora reggel, világosodás környékén tapasztaltuk” – magyarázta Dr. Saper. „Úgy tűnik, hogy az agresszió felgyülemlik az egerekben a világos napszakban és annak a vége felé éri el tetőpontját.”

Ezt követően a tudósok genetikai eszközökkel manipulálták azokat az idegsejteket, melyek a központi cirkadián ritmust szabályozzák. Mikor a kutatócsoport gátló hatást fejtett ki az idegsejtekre azáltal, hogy egy bizonyos ingerületátvivő anyag termelését megakadályozták, az egereknél megszűnt az agresszív tendenciák napi ingadozása. Ezek a genetikailag módosított egerek összességében agresszívebbek voltak, mely a betolakodók ellen irányuló támadások jelentős megnövekedésében nyilvánult meg.

Az agyi áramkörök optogenetikai (a célzott agysejteket fény segítségével aktiváló és deaktiváló technika) elemzése két párhuzamos útvonalat fedett fel a biológiai óra és egy olyan idegsejtcsoportosulás között a hypothalamusban, melynek agresszivitásra gyakorolt hatása már ismert volt korábban is.

Összességében a kísérletek rámutattak arra, hogy a cirkadián ritmus a reggeli órákban kordában tartja az agressziót; a stimulációval meg lehetett előzni az erőszakos támadásokat, míg a gátlással emelkedett az agresszív viselkedés. Mivel a kérdéses idegsejtek ingerlése lehűti az agressziót, Dr. Saper feltevése szerint ennek az áramkörnek a kézben tartása segíthet alacsony szinten tartani az agressziót állatokban – és talán emberekben is.

„Az egerekkel kapott eredményeink nagyon hasonlítanak a betegeknél napnyugtakor tapasztalható emelkedett agresszióra” - magyarázta Saper. „Ez az új kutatás arra mutat rá, hogy a neurodegeneratív betegségekben, köztük a demenciában ez az útvonal károsodhat. A beteg útvonal vizsgálata kitárhatja az ajtót olyan jövőbeli beavatkozások felé, melyek általánosságban javíthatják mind a betegek, mind a gondozóik életminőségét.”