Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

A demens betegek gyakrabban vesznek el

A demenciában szenvedő embereknél gyakrabban fordul elő, hogy elkóborolnak és egy-egy ilyen alkalommal el is tűnhetnek. Az ausztrál kutatók egy olyan „ezüstfokozatú” riadójelzés bevezetését javasolják, melynek egy változatát az eltűnt gyermekekkel kapcsolatban már sikerrel használják. Az „ezüst riadó” akkor lépne érvénybe a tervezet szerint, mikor egy demenciával diagnosztizált beteg holléte ismeretlen.

Dr. Margie MacAndrew, a témáról egy ausztráliai folyóiratban publikáló kutató így nyilatkozott tanulmányuk céljáról: „Ausztráliában több, mint 425 ezer beteg szenved demenciában. A betegséggel összefüggő, potenciálisan életveszélyes jelenség az elkóborlás. Kollégáimmal az eltűnt demens betegekről szóló, 2011 és 2015 között megjelent újságcikkeket elemeztük. Ebben az időszakban a hírek 130, döntően 75 év feletti férfi eltűnéséről adtak számot. Ezen esetek között mindössze 71 százalék volt azok aránya, akikről tudjuk, hogy megkerültek. Közülük 20 százalékban megsérültek és 20 százalékban elhunytak a betegek.”

Dr. MacAndrew szerint publikációjuk Ausztráliában elsőként foglalkozik a kérdéssel. Hozzátette, az elkóborlásnak lehetnek egészségügyi szempontból előnyös oldalai, mint a testmozgás és a társas interakciók, ám ha ez a biztonság határán túlmegy, kockázatos is lehet.

„A kockázatos kóborlás során a beteg rendszeresen és ismétlődően gyalogol pihenő nélkül, ami nagyon fárasztó. Az is problémás, ha valaki úgy indul útnak, hogy nem tudja merre jár és hogyan talál haza segítség nélkül; azaz az útkereséssel is ilyen problémái lehetnek” – magyarázta.

„A kóborlás olyan potenciálisan életveszélyes következménnyel is járhat, mint az alultápláltság, az elesés veszélye, a kimerülés, kihűlés, az, hogy a beteg elveszik vagy meghal.”

„Nem minden kóborló demens beteg veszik el, ám a demenciától nem szenvedőkhöz képest nagyobb az esélyük rá.”

MacAndrews hozzátette, hogy a kutatások szerint azok a leginkább veszélyeztetettek azzal kapcsolatban, hogy egy kóborlás során elvesszenek, akik rosszul alszanak, extrovertált személyiségek, Alzheimer-kórban vagy előrehaladott demenciában szenvednek.

„Egy az Egyesült Államokban végzett hasonló újságcikkelemzés konzekvenciája szerint azok, akik elvesztek és emiatt nem is kerültek élve elő, a legtöbbször kevesebb, mint 1,6 kilométerre voltak otthonuktól” – számolt be a kutató.

„Amerikában már 18 államban működik egy „ezüst riasztás” nevezetű rendszer, így ha egy demens vagy szellemi hanyatlásban szenvedő ember eltűnését jelentik be, a médiumokat, a bűnüldöző szerveket és a közlekedési vállalatokat is bevonják az üzenet terjesztésébe.”

A tudósok szerint ez minden olyan társadalomban hatékony lehetne, ahol magas az Alzheimer-kór előfordulása a populációban.

„A mi vizsgálatunkban a legtöbb embert otthona 5 kilométeres körzetében találták meg, bár volt egy személy, aki 800 kilométert utazott. Azonban az Egyesült Államokhoz hasonlóan a legtöbb elhunytat otthonához közel találták meg.

Az eredmények fényében tanácsos volna mindenkinek, aki egyedül él, illetve az idősek otthonának lakóinak is rutin ellenőrzéseken átesni, ami felmérné az elkóborlás kockázatát és az ezzel járó negatív következményeket.

Javaslatunk alapján az eltűnt emberek keresését és mentését végző alakulatoknak fontos lenne kiemelten kutatni az eltűnt közvetlen környezetében is. A melléképületek és kertek például kulcsfontosságúak.

Szintén ismert tény, hogy jelentősen javítja annak az esélyét, hogy az eltűnt életben és jó állapotban kerül elő, ha az eltűnését az észleléstől számított egy órán belül bejelentik és megkezdődik a keresése.”