Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Valami más pusztíthatja az agysejteket

Az Alzheimer-kór során fellépő szellemi hanyatlás mögötti biológiai folyamatok újragondolására hívja fel a figyelmet egy friss kutatás eredménye.
A tudomány már régóta úgy gondolja, hogy az Alzheimer-kórra jellemző idegrendszeri károsodást az úgynevezett béta-amyloid plakkok okozzák. Ezek egy bizonyos fehérje, az amyloid prekurzor protein (APP) feldarabolódásából, majd ragacsos tömbbé történő összetapadásából létrejövő toxikus alakzatok, amelyek gátolják az agyban az idegsejtek közötti kommunikációt.

Az elképzelés eddig az volt, hogy ezek a béta-amyloid plakkok a felelősek azért, hogy Alzheimer-kór során elpusztulnak az idegsejtek. Történhet ez egyrészt közvetlen módon, másrészt pedig azáltal, hogy a tau fehérje olyan idegrost-csomókká gabalyodik össze, melyek megakadályozzák, hogy az agysejtek megfelelő tápanyagokhoz jussanak, így azok elpusztulnak.

Az ausztrál Queenslandi Egyetem berkeiben végzett új vizsgálat szerint azonban lehetséges, hogy át kell gondolnunk a folyamatot:
„Adataink szemben állnak a jelenlegi dogmával, miszerint az amyloid plakkok önmagukban elegek ahhoz, hogy az Alzheimerre jellemző idegrendszeri károsodást és az azzal együtt járó változásokat létrehozzák” – magyarázza Ernst Wolvetang őssejtbiológus. Wolvetang és munkatársai a kérdés vizsgálatára Down-szindrómás személyek őssejtjeit használták fel, ugyanis ezen betegek szervezetében a szindrómára jellemző extra 21-es kromoszóma jelenléte révén az amyloid prekurzor proteinből (APP) is plusz másolat található.

A feltételezések szerint ez az emelkedett APP-dózis a felelős azért, hogy a Down-szindrómások körében az Alzheimer-kór kialakulása is gyakori. Ám amikor a kutatók laborkörülmények között idegsejtekké nevelték az őssejteket, majd egy génszerkesztési eljárással az APP szintjét normálisra csökkentették, azt találták, hogy a tau-szálak nem gabalyodtak csomókká. Habár a kísérlet alátámasztotta, hogy az APP szintjének emelkedése a béta-amyloid plakkok kialakulásával jár együtt, érdekes módon mindez önmagában nem okoz nagyobb idegsejthalált vagy mérgező tau-csomókat.

„Az eredmények arra utalnak, hogy a béta-amyloid nem feltétlenül központi oka az Alzheimer-kórral összefüggő idegsejt-pusztulásnak, és nem közvetlenül felelős a tau-rendellenességekért” – fejtette ki a következtetést Wolvetang.

„Szeretném hangsúlyozni, hogy óvatosak vagyunk adataink értelmezését illetően. Ugyanakkor ezidáig több évtizednyi kutatás és több millió dollár ment el amyloid-alapú kezelésekre, melyek a legtöbb esetben nem jártak sikerrel. Eredményeink alátámasztják azt a számos korábbi vizsgálatot, melyek szerint ezt a feltevést érdemes volna átértékelni.”

Ám ha a béta-amyloid és az APP szintjei nem köthetők közvetlenül a tau-csomókhoz (valamint az ezzel együtt járó szellemi hanyatláshoz), akkor mi okozza az idegsejtek halálát Alzheimer-kórban?

A kutatók még nem tudják a pontos választ, ám azt javasolják, hogy érdemes a tauval kapcsolatos folyamatokat és rendellenességeket közelebbről is vizsgálni, hiszen elképzelhető, hogy az amyloidoknak nem jut akkora szerep, mint eddig hittük. „A Down-szindróma kontextusában például olyan, szintén a 21-es kromoszómán kódolt géneket keresünk, mint amilyen a DYRK1A is, mely több módon is a tau kóros elváltozásaihoz vezet. Ráadásul a DYRK1A szerepét már felvetették az Alzheimer-kórral kapcsolatban” – fejtette ki Wolvetang.

Ugyanakkor a kutatás egyértelmű korlátja, hogy izolálva vizsgáltak emberi sejtkultúrákat, ami egészen biztosan nem lehet az Alzheimer-kór folyamatának pontos modellje.

Ennek ellenére is bizakodóak a szerzők a tekintetben, hogy módszereik hosszú távon a hatékony kezelések irányába vihetik el a tudományt. Wolvetang szerint „a vizsgálat rávilágít, hogy az emberi őssejteken alapuló modellezés laborkörülmények között is olyan új molekuláris folyamatokat mutathat meg, melyekkel jobban megismerhető az Alzheimer-kór oka. Izgalmas lehetőségként pedig mindez a gyógyszervizsgálatok felé is kitárhatja a kaput.”