Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Újabb tünet segítheti a megelőzést

Némelyek felállás után szédülnek. Ezt a jelenséget ortosztatikus hipotenziónak nevezik. Mikor a lábunkra állunk, a gravitáció miatt a vér az alsó testünk véredényeiben gyűlik össze, melytől hirtelen leesik a vérnyomásunk. Általában az idegrendszer ennek ellensúlyozására egy másik reakcióval válaszol, mely során megemelkedik a szívritmus és összehúzódnak a véredények.

Azonban vannak, akiknél ez a mechanizmus nem működik kielégítően, vagy éppen lassabb a normálisnál. Az ő agyukban ilyenkor lecsökken a vérnyomás, melynek szédülés az eredménye.

Nemrégiben az amerikai Johns Hopkins egyetem kutatói úgy döntöttek, hogy alaposabban utánajárnak a dolognak. Azt akarták megérteni, hogy lehet-e a jelenségnek bármi köze a későbbi egészségi állapothoz.

A vizsgált vezetője, Dr. Andreea Rawlings elmondta, hogy az ortosztatikus hipotenziót a korábbiakban már összefüggésbe hozták szívbetegséggel, ájulással és elesésekkel is, ezért most egy nagyléptékű kutatás keretében szerették volna meghatározni, hogy az alacsony vérnyomásnak e formája hogyan kapcsolódik az agyban tapasztalható problémákhoz, közelebbről a demenciához.

A kérdés megválaszolására több mint 11 ezer, átlagosan 54 éves korú beteg adataihoz volt hozzáférésük. A vizsgálat kezdetén egyetlen vizsgálati személynek sem volt szívbetegsége vagy sztrókja. A résztvevőket aztán 25 éven keresztül követték nyomon, mely alatt összesen öt alkalommal mérték fel egészségüket.

Az első vizit alkalmával az ortosztatikus hipotenziót vizsgálták. A résztvevők 20 percre lefeküdtek, majd ezt követően gyoran fel kellett állniuk. Ekkor ötször egymás után megmérték vérnyomásukat. A vizsgált személyek összesen 4,7 százalékánál tudták ily módon felfedni az ortosztatikus hipotenzió jelenlétét.

Az ezt követő negyed évszázadban összesen 1068 személynél alakult ki demencia, míg 842 betegnél isémiás sztrók lépett fel, mely akkor alakul ki, mikor az agy egy részébe nem jut el a véráram.

Azon 11 ezer személynél, akinél nem volt jelen az ortosztatikus hipotenzió, 9 százalékos volt a demencia előfordulása, míg akiknél ortosztatikus hipotenziót állapítottak meg középkorúként, később 12,5 százalékos volt a demencia diagnózisa.

Összességében tehát azoknak, akiknél a vizsgálat kezdetekor ortosztatikus hipotenziót állapítottak meg, 54 százalékkal nagyobb eséllyel váltak demenssé később, mint akiknél nem volt ez a kezdeti állapot.

Az adatok arra is rávilágítottak, hogy az ortosztatikus hipotenzió mellett a résztvevők esélye az isémiás sztrókra megduplázódott: 6,8 százalékról 15,2 százalékra emelkedett.

Dr. Andreea Rawling elmondta, hogy a középkorúaknál történő ortosztatikus hipotenzió megállapításával egy új módszert kaptunk arra, hogy a demencia és sztrók szempontjából veszélyeztetett személyeket kiszűrhessük. Azonban további vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy ezen összefüggést mélyebben is átláthassuk és kidolgozhassunk lehetséges megelőzési stratégiákat.

A Neurology szaklapban megjelentetett tanulmány feltételezhetően további vizsgálatokat ösztönöz majd.

Ugyanakkor a kutatásnak megvannak a maga korlátai. Az ortosztatikus hipotenziót például csupán a vizsgálati szakasz elején nézték, pedig egy ember vérnyomása egész élete során drámai változásokon mehet keresztül.

Habár további bizonyítékok is szükségesek, a tünet részévé válhat egy korai jelzőrendszernek a magas demencia rizikójú betegek szűrésére.