Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

7 dolog, amit ne mondjunk egy Alzheimeresnek

Aki demenciával él, az idő előrehaladtával kommunikációs és nyelvi problémákat tapasztalhat magán.
Az, hogy ezek a nehézségek hogyan és mikor alakulnak ki, nagyban függ az adott személytől, illetve a demencia típusától és súlyossági fokától is. Míg a betegnek nehézsége lehet a megfelelő szó előhívásban vagy megtalálásában, ám az is ugyanolyan fontos, hogy a körülötte élők milyen szavakat használnak. Egy rosszul megválasztott kifejezés bántó és frusztráló is lehet a demenciával élő számára.
Ha azt szeretnénk, hogy a hozzátartozónk jól tudjon együttélni a demenciával, a megfelelő kommunikáció rendkívül fontossá válik. Az alábbiakban egy listát olvashat arról, hogy milyen szavakat és kérdéseket érdemes kerülni a beszélgetések során.

7 dolog, amit ne mondjunk egy demens személynek:

1. "Emlékszel, amikor....?"
Habár csábító lehet, hogy a felrázzuk kicsit demens beteg emlékezetét, ha így kérdezünk tőle, az gyakran épp arra emlékezteti, hogy mennyi emléket vesztett el. Mindez pedig frusztráló vagy fájdalmas élmény lehet számára. Sőt mi több, nincs arra vonatkozó tudományos bizonyítékunk, hogy ha ilyen módon eddzük az agyat, az segít az emlékek megőrzésében. Persze ez semmiképp sem azt jelenti, hogy ne beszéljünk a múltról, de jobb, ha Ön vezeti a beszélgetést és csak hagyja, hogy a demenciával élő személy becsatlakozzon.
Próbálja meg helyette ezt:
Ahelyett, hogy kérdést tennénk fel, kezdjük így: "Emlékszem, amikor....". Ezzel lehetővé válik a másik számára, hogy nyugodtan, a megszégyenülés veszélye nélkül kereshesse meg ezt az emlékét és ha szeretné, ő is megosszon valamit.

2. "Épp az előbb mondtam el"
Igen frusztráló tud lenni, amikor ugyanarra a kérdésre kell újból és újból válaszolnunk, ám az ismétlés elkerülhetetlen. Nincs sok előnye, ha a demens emberen töltjük ki a frusztrációnkat. Ha pedig emlékeztetjük rá, hogy ezt már elmondtuk, az csak a betegségére hívja fel a figyelmet. 
Próbálja meg inkább ezt:
Próbáljunk meg a lehető legudvariasabbak és türelmesek maradni. Nagyon fontos, hogy a demenciával élők azt érezhessék, hogy meghallgatják és megértik őket.

3. "Már tíz éve meghalt a testvéred"
A demens beteg elfeledkezhet egy korábbi veszteségéről vagy olyan személlyel akar találkozni, aki már nincs köztünk. Azonban ha a szerett személy halálára emlékeztetjük, az fájdalmas lehet és a már megélt gyász is újra előtörhet. Az, hogy ilyenkor mi a megfelelő válasz, nagyban függ az adott helyzettől, ám mindig tanácsos kellő érzékenységgel közelíteni.
Helyette megpróbálhatjuk így:
Néha szerencsésebb kitalálni valami más indokot, hogy az adott személy miért nincs épp jelen - míg máskor a finom emlékeztetés a megfelelő megoldás. A demencia későbbi stádiumaiban kevés eséllyel működik, ha emlékeztetjük rá, hogy az illető meghalt, ezért szerencsésebb ezt kerülni.

4. "És mit csináltál ma reggel?"
Ne tegyünk fel túl sok nyitott kérdést, mivel a demenciával élők számára túlzott stresszforrás lehet, ha nem emlékeznek a helyes válaszra. Ugyan udvariasnak gondolhatjuk, ha a másikat a napjáról kérdezzük, ám jobb arra fókuszálni, ami a jelenben történik. Ugyanennyire fontos, hogy a demens ember továbbra is hozhasson személyét érintő kérdésekben döntéseket, ám hasznos technika, ha mi magunk állunk elő az opciókkal.
Helyette tegyünk így:
Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: "Mit szeretnél inni?", feltehetjük úgy is a kérdést, hogy: "Teát vagy kávét kérsz?". Sőt, akár még ennél is egyszerűbben: "Kérsz egy teát?"

5. "Megismersz?"
Felzaklató élmény, mikor a demenciával élő szerettünk nem ismer meg minket, de jusson eszünkbe, hogy az érzés kölcsönös. Ha azt kérdezzük a másiktól, hogy tudja-e, kik vagyunk, az bűntudatot kelt benne, ha nem tudja és felháborítónak tarthatja a kérdést, ha nagyon is jól tudja a választ.
Ehelyett próbálja ki ezt:
A betegség előrehaladottságától függhet, hogy hogyan is üdvözöljük a demens személyt. Ezt jobb, ha magunk döntjük el, de mindenképp legyünk barátságosak. Egy kedves 'szia' elég lehet, de az is segíthet, ha elmondjuk a nevünket.

6. "Igyunk egy teát, aztán elmehetnénk sétálni egyet és ebédelhetünk a belvárosban abban a kávézóban, amit annyira szeretsz"
A hosszú, összetett mondatokat nehezen értik meg a demenciával élők. Mivel a gondolkodási készségek lelassunknak, a betegeknek problémássá válik több elképzelés egyidejű feldolgozása. Ezért jobb, ha az instrukciókat vagy utasításokat egyenként közöljük.
Jó megoldás lehet:
Amennyire csak lehet, használjunk rövid, egyszerű mondatokat. Kerüljük el az olyan helyzeteket, ahol hangos környezetben kell beszélgetnünk és mindig várjuk meg, hogy a másik teljesen ránk figyeljen, mielőtt hozzászólunk.

7. "Szeretnéd, ha segítenék, aranyom?"
Az olyan kifejezések, mint a "drágám", kedvesem", "aranyom" lekezelőek lehetnek a demenciával élők számára - ha valaki olyan mondja nekik, akikkel nem állnak ennyire szoros kapcsolatban. A jelenséget ez esetben az öregekkel történő gügyögésnek érezhetik, amitől gyerekszerepbe kényszerítve érezhetik magukat.
Helyette tegyünk így:
Mindig nézzük az embert a demencia mögött! Szólítsuk őket a lehető legtöbbször a nevükön. Ez segít megőrizni méltóságukat és az összpontosításban is hasznos lehet számukra.