A brit Alzheimer Szövetség minden évben megrendezi a „Leghosszabb Nap” nevű eseményét, melynek keretében a kezdeményezéshez csatlakozó önkéntesek vagy szervezetek különféle érdekes és élvezetes programokat szerveznek, mellyel az Alzheimer-kór elleni küzdelemre hívják fel a figyelmet.
Idén az egyik ilyen szervezet az American Contract Bridzs Liga nevezetű kártyaklub volt. Az Alzheimer Szövetség a szervezet vezetőjét, Silvana Scotto Moricit interjúvolta meg.
Hogyan került kapcsolatba a bridzzsel és miért ezt választotta a Leghosszabb Nap programjának?
Teljesen véletlenül kezdtem el játszani. 37 éves koromban eladtam a cégemet és nyugdíjba mentem. Eleinte nehéz volt távol lennem a munka világától és rájöttem, hogy új kihívásra vágyom. Valaki azt mondta: "Olyan sok a szabadidőd, miért nem tanulsz meg bridzselni?" Mire úgy válaszoltam, hogy belevágok. Elmentem az első órára és két hét múlva azon kaptuk magunkat egy barátommal, hogy ebben mi nagyon is jók lennénk. Az első versenyük előtt egy profi játékossal edzettünk. Mintha egy triatlonra készültünk volna. Egyrészt mert mi ilyen furák vagyunk, másrészt pedig azért, mert tényleg sok időnk volt. Ma már én vagyok a bridzsklub tulajdonosa. Amikor San Fransiscoban voltam, ott hallottam arról, hogy a Leghosszabb Nap keretében bridzselni is lehetne. Azt gondoltam, hogy ezt meg tudjuk valósítani - és sikerült is! Idén hatodik alkalommal gyűjtöttünk adományokat és hívtuk fel a figyelmet az Alzheimer Szövetségre.
Miért is olyan nagyszerű tevékenység a bridzs a Leghosszabb Napon? Mi mindent terveztek erre az évre?
Általában négy órát szoktunk játszani, ezért nem olyan nagy kérés a többiektől, hogy kicsivel hosszabban legyünk a játékasztal mellett. A bajnokságokon hét órát szoktak játszani az emberek. Ezeknek a játékosoknak ez nem nagy ügy - nagyon szeretik csinálni. De volt emellett egy másik húzóerő is. A bridzsjátékosok mesterpontokat gyűjtenek. És a liga azt mondta, hogy a Leghosszabb Napon több pontot fog kiosztani. A játékosainknak ez olyan, mintha túlórát fizettek volna nekik! Mindenki benne volt. Minden évben szeretnénk megdönteni az előző éves rekordunkat és meghaladni az elvárásainkat. Áprilisban szoktuk elkezdeni a regisztrációt, 18 csapat, csapatonként 4-7 fő részvételével. Mostanra már jól olajozott gépezetként működik az egész. Eredetileg csak egy izgalmas eseményt akartunk létrehozni, de ma már annyira bevonódtak az emberek, hogy az egész csak egy újabb alkalommá vált arra, hogy a kedvenc játékukat játszhassák.
Önt mi motiválja, hogy az Alzheimer-kórra hívja fel a figyelmet és erre a célra gyűjtsön adományokat?
A személyes motivációm a dédnagymamám, aki Alzheimer-kórban szenvedett. Nehéz volt látni, ahogy a betegséggel él. Ha előreszaladunk az időben jó pár évet, ott pedig azt vettem észre viszonylag fiatal bridzsjátékosként, hogy az idősebb játékosok példát mutatnak arra, hogy miként tudom aktívan tartani az agyamat nap nap után. Ezek az emberek úgy maradnak egészségesek, hogy folyamatos kihívások elé állítják magukat. A bridzs számukra a fiatalság forrása.
Hogy néz ki maga a Leghosszabb Nap eseménye Önöknél? Hogyan áll össze egy csapat?
Erre az alkalomra nem tudásszint, hanem akarat és elköteleződés alapján jönnek létre a csapatok. Megkérünk valakiket, hogy egy bizonyos idősávban játsszanak, majd adják tovább a stafétát egy másik játékos csapatának. Összesen pedig legalább 500 dollárt gyűjtsenek. Mindeközben folyamatosan kiírjuk, hogy miként áll a gyűjtés, ezért elég nagy a verseny is! Senki sem akar utolsó lenni.... mindenki az első helyen szeretne állni, ezért egymást is hajtják előre. Lenyűgözőnek tartom, hogy milyen sokan játsszák végig elhivatottan az egész eseményt. Hat vagy hét olyan ember is van, aki az elmúlt évek minden eseményét a legelejétől az utolsó percig végigjátszották, és évről évre újra jelentkeznek. Én nagyon kimerülök a nap végére - a bridzs igencsak igénybe veszi az agyat - de rendkívüli módon élvezem is. A kitartásról szól, amire szükség is van akkor, ha valaki az Alzheimer-kór ellen küzd vagy a demenciával él együtt.
Azt hallottuk, hogy a jótékonykodással kapcsolatban egy kifejezetten izgalmas történetük is van.
Van bizony! Egy nő azt mondta nekem, hogy ha elérjük a százezer dollárt idén, akkor ő ugyanannyit hozzá fog tenni. De csak nekem mondta ezt el. Úgyhogy ott álltam a színfalak mögött, csendben, de belül tele izgalommal. Csak azt mondogattam a nagyobb csapatnak, hogy nem árulhatom el, miért, de el kell érnünk a százezer dollárt. Nem hagyhattam, hogy elússzon ez a lehetőség. Annyira közel voltunk már. Egyre többen nyitották ki a tárcájukat és írtak csekkeket is. Azt mondtam a játkosoknak, hogy hagyják abba és telefonáljanak haza. Arra kértünk mindenkit, hogy adjon 5 dollárt. Amikor a közelébe értünk az összegnek, a nő megkért, hogy mondjam el a csapatnak a megállapodásunkat. Mire mindenkihez eljutott a hír, túl is szárnyaltuk magunkat: 8 ezer dollárral több gyűlt össze, mint ami kellett! Ezt együtt csináltuk meg.
A bridzselők nagyon vidám és aktív közösséget alkotnak. Ismerek százévesnél is idősebb játékosokat, akik aktívan igyekeznek karban tartani testüket és szellemüket. Amikor a közösségünk összefog, akkor képesek vagyunk segíteni az Alzheimer-kórral élőkön. A bridzsjátékkal keltett figyelem és anyagi támogatás az Alzheimer irányába nagyon sok embert támogat meg és büszke vagyok, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu
