Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Így segítsük a gyerekeket

Az Alzheimer-kór diagnózisa legtöbbször az egész családra kihatással van, így a gyerekekre és az unokákra is. Elengedhetetlen, hogy a legfiatalabbakkal is beszéljünk arról, mit is jelent az Alzheimer vagy más demencia és hogyan lehet vele együtt élni, milyen változások várhatók. Az, hogy pontosan mit és milyen formában mondunk, nagyban függ a gyerekek életkorától és attól is, milyen kapcsolatban vannak a beteggel.

 

Segítség a megküzdésben

 

Egyszerűen és őszintén válaszoljunk a kérdéseikre. Mondhatjuk például, hogy a nagymamának olyan betegsége van, ami miatt feledékeny és nehezebben jegyez meg új dolgokat.

Támogassuk őket az érzéseikben és segítsünk nekik megérteni, hogy a szomorúság és harag normálisak ebben az élethelyzetben.

Vigasztaljuk meg őket. Fontos hangsúlyoznunk, hogy senki nem hibás azért, hogy a nagymama beteg lett – a kisgyerekek ugyanis hajlamosak azt hinni, ők a felelősek a negatív eseményekért.

Beszélgessük az érzéseikről és aggodalmaikról. Vannak, akik nem igazán beszélnek arról, mi zajlik bennük, de a viselkedésük megváltozik - erre utalhatnak az óvodai-iskolai vagy otthoni nehézségek. Az óvodai-iskolai pszichológus vagy pedagógiai szakszolgálat ezekben az esetekben segíthet megbirkózni a nehéz helyzettel.

A serdülőknek különösen problémás lehet szembesülni a változásokkal, lehetséges, hogy nem akarnak az Alzheimer-kórral élő rokon közelében lenni vagy vele mutatkozni. Ilyenkor ne erőltessük a gyakori interakciót, attól csak rosszabb lesz a kapcsolat.

Adjunk olyan információkat a gyerekek kezébe az Alzheimer-kórról, ami életkoruknak megfelelő és érzelmileg elbírható. 

 

Szabadidő együtt – és külön

 

Fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy a betegség ellenére is sok időt lehet együtt tölteni a demenciával élő családtaggal. Általában azt, hogy miképp is vagyunk jól együtt, a felnőtt feladata megmutatni.

A gyerekeknek és az Alzheimerrel vagy más demenciával élő hozzátartozónak is jótékony a tartalmasan eltöltött közös tevékenység. Az egyszerű kézműveskedés, a zenélés és éneklés a fényképek nézegetése, valamint a mesék és történetek felolvasása mind hasznosak lehetnek.

Ha a gyerekek egy háztartásban élnek az Alzheimeres beteggel, akkor kiemelten fontos, hogy ne várjuk el, hogy vigyázzanak rá vagy gondoskodjanak róla. Arra is fordítsunk kellő figyelmet, hogy a gyerekeknek meglegyen a maguk saját ideje, amikor egyéni érdeklődési körükkel és szükségleteikkel foglalkozhatnak. Járjanak össze a barátaikkal, vegyenek részt különórákon és legyen idejük a tanulásra is. Sok gyerek úgy érezheti, hogy minden figyelmet és törődést az Alzheimer-kórral élő családtag kap, ezért szenteljünk fontos időt arra is, hogy csak a gyerekekkel legyük és nekik szenteljünk magunkat azokon az alkalmakon. 

Mindig legyünk őszinték az érzéseinkkel kapcsolatban, ám annyit mondjunk és úgy fogalmazzunk, ami az adott gyerek életkorának és sajátosságainak megfelelő és elbírható.

Végül azt is figyelembe kell vennünk, hogy lesznek olyan időszakok amikor elfáradunk vagy az élet olyan körülményeket állít elénk, amik különös kihívást jelentenek. Időről időre szervezzük meg, hogy az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő szerettünk gondoskodását átmenetileg valaki más vegye át, hogy a gyerekekkel együtt feltöltődhessünk és kikapcsolódhassunk.