Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Újra és újra ugyanazt

A demenciával élőket támogató családtagok és barátok számára ismerős helyzet, amikor egy-egy dolgot úgy érezzük, hogy akár milliószor is el kell mondani a betegnek. Sokak előtt nagy kihívást támaszt, ilyenkor hogy türelmüket és együttérzésüket megőrizzék. Ha azonban jobban megértjük, hogy mindez miért is történik és mit tehetünk, hogy mindenki számára elviselhetőbbek legyenek ezek a pillanatok, hamarosan úgy érezhetjük, hogy hatékonyabban küzdünk meg a szituációval.

Az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő személyek néha nehezen idézik fel, hogy mi is történt velük vagy mit mondtak nekik. Az is előfordulhat, hogy félnek valamitől vagy aggódnak, és ezért ismételgetnek egy történetet vagy egy-egy kérdést. Sokszor az ismétlés arra is utal, hogy a beteg nehezen fejezi ki, mit is szeretne vagy mire van szüksége. Mindig tartsuk szem előtt, hogy nem szándékosan, a bosszantásunkra teszi ezt. Viselkedésének oka az agyában bekövetkező változásokban keresendő. 

Ilyen helyzetekben célszerű elgondolkoznunk, hogy az aktuális magatartást mi is váltja ki. Új helyen vagyunk, esetleg új emberekkel találkozott? Az is lehetséges, hogy a helyzet félelmetes a szerettünk számára. A memóriaproblémák természetesen azzal is együtt járnak, hogy sokszor egyszerűen elfelejti a beteg, hogy valamit már megbeszéltünk vagy elmesélt. De az is lehet, hogy az ismételgetéssel valami olyan szükségletét szeretné kommunikálni, mint például a vizelési inger; esetleg épp aggódik valami vagy valaki miatt.

Akármilyen frusztráló is néha, törekedjünk rá, hogy elfogadjuk a viselkedését. A demenciával élő szerettünk nem tud megváltozni, ezért jobban tesszük, ha mi alkalmazkodunk hozzá: maradjunk nyugodtak, türelmesek. Sok esetben nincs értelme kijavítani vagy vitatkozni: helyette lélegezzünk és igyekezzünk emlékeztetni magunkat rá, hogy ez nem ellenünk szól, hanem a betegség teszi. A feltett kérdésekre amennyire csak lehet, minden alkalommal nyugodtan és kedvesen válaszoljunk; történetüket pedig nyugtázhatjuk egy mosollyal.

Kipróbálhatunk emlékeztetőket is. Az állandóan felmerülő kérdésekre például óra, egy-egy fotó vagy kihelyezett tárgyak adhatnak megoldást. Tegyünk ki emlékeztetőt és napirendet egy olyan helyre, ahol a demenciával élő szerettünk gyakran elolvashatja. Megfontolandó az is, hogy beszerezzük egy nagy, letörölhető irodai táblát is, amire felírjuk a fontos információkat.

Ha az ismétlődő kérdések vagy mondandó nyugtalanságra vezethető vissza, próbáljuk meg azzal támogatni demenciával élő hozzátartozónkat, hogy megnyugtató zenét hallgatunk, filmet nézünk, elmegyünk sétálni vagy valami más, kellemes tevékenységet javaslunk. Mindig abba gondoljunk bele először, hogy vajon hogyan is érez a szerettünk - és figyelmeztessük magunkat arra, hogy nem szándékosan viselkedik így. Ha tudjuk, hogy bizonyos tevékenységek, - például az orvos, a mosdás vagy a kimenők - szorongással töltik el, jobbat teszünk ha csak az aktuális tevékenység előtt jelentjük azt be. 

Végső esetben pedig, amikor nehéz napunk volt, fáradtak vagyunk és úgy érezzük, hogy nem bírnánk türelemmel a helyzetet - és a szerettünk is biztonságban van pár percre egyedül - menjünk át rövid időre egy másik szobába, lélegezzünk és relaxáljunk. Utána könnyedebben, nyugodtabban tudjuk majd megoldani a szituációt.