Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Én is fontos vagyok!

Amikor a demenciával élő szerettünkről gondoskodunk, sokan hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni magunkról, hiszen az egész életünket megváltoztató életeseményen megyünk épp keresztül. Kezdetben minden egyes nap új kihívásként érhet, ám ilyenkor mindennél fontosabb, hogy odafigyeljünk a saját testi és lelki egészségünkre és jóllétünkre is. Az Ír Alzheimer Társaság ezzel a témával kapcsolatban osztotta meg a legfontosabb tudnivalókat.

A gondoskodás érzelmileg, testileg és időnként anyagilag is kimerítő feladat – könnyű azonban ilyenkor abba a csapdába esni, hogy úgy érezzük, önzőség volna magunkra fordítani egy kicsit a lelki és esetleg pénzügyi tartalékainkból. Holott épp ennek az ellenkezője igaz: ezen a hosszú úton mindenki sokkal jobban jár, ha sikerül fenntartani jóllétünket. Egyszerűen jobban fogunk tudni gondoskodni szerettünkről, mi magunk is jobban érezzük magunkat a bőrünkben és a családunk és barátaink számára is elérhetőbbek maradunk hosszabb távon is. 

Elengedhetetlen tehát, hogy szeretettel és gyengédséggel forduljunk önmagunk felé és fogadjuk el, hogy senki és semmi nem lehet tökéletes. Lesznek napok, amikor nem sikerül minden úgy, mint terveztük és nekünk sem kell mindig mindent a lehető legjobban csinálnunk. A lényeg, hogy a pozitívumokra figyeljünk: arra, mi az, amit még képes a demenciával élő szerettünk megcsinálni.

Néha emlékeztessük magunkat arra, milyen szépen helyt állunk egy igen nehéz élethelyzetben is. Amikor pedig rögös úton járunk, a legjobb, ha egyszerre csak az adott napra vagy adott órára koncentrálunk és nem arról gondolkodunk, hogy később majd esetleg hogy is lesznek a dolgok.

Fontos, hogy folyamatában is fordítsunk időt saját magunkra, a feltöltődésre. Ez azért is lényeges, mert így sokkal jobban képesek leszünk tudatosítani magunkban érzéseinket – ebben segíthet, ha naplót írunk vagy barátainkkal, családtagjainkkal, esetleg egy pszichológussal beszélgetünk. Szerencsés, ha képesek vagyunk egy tudatos döntést hozni annak érdekében, hogy rendszeresen elkülönítsük azt az időt, amit csak és kizárólag magunkra szánunk. Ha aktívan fenntartjuk baráti kapcsolatainkat, az rengeteget számíthat a lelki raktáraink újratöltésében is.

A személyes gondoskodás folyamatában gyakran előfordul, hogy az ember magányosnak érzi magát. Ezen könnyen változtathatunk azáltal, ha kiépítünk egy támogató kapcsolati rendszert magunk körül, akikre számíthatunk a mindennapokban. Ápoljuk tehát családi és baráti kapcsolatainkat, hiszen ez rengeteget segít abban, hogy könnyebben viseljük az időnként felbukkanó nehezebb időszakokat. Ha időt fordítunk arra, hogy leírjuk, mi az, amiben nehézségeket élünk meg a személyes gondoskodás során és miben szeretnénk segítséget, utána könnyebben tudunk ezekről beszélni a családunkkal, barátaikkal is. Mindemellett amennyiben lehetőségünk van rá, érdemes csatlakozni egy támogató csoporthoz, hogy sorstársainkkal is tudjunk beszélni a demenciával élő szerettünkről történő gondoskodás nehézségeiről és szép pillanatairól egyaránt. 

Végül, de semmiképp sem utolsó sorban az is elengedhetetlen, hogy odafigyeljünk az egészségünk megtartására. Igyekezzünk kiegyensúlyozottan táplálkozni még a napi rohanás során is és szakítsunk időt a rendszeres testmozgásra – akár csak egy napi séta erejéig. Ilyenkor a fejünk is kitisztul és a mozgás a hangulatra is jótékony hatással van. Ideális esetben rendszeres kapcsolatot ápolunk a háziorvossal, azonban még ha a realitás nem is ezt mutatja, akkor is fontos, hogy mindenképp menjünk orvoshoz, ha azt tapasztaljuk, hogy hangulatunk tartósan rossz vagy ingadozó, megváltoznak alvási szokásaink, szorongunk vagy stresszesnek érezzük magunkat.