Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

A demencia kapcsolata a magas vérnyomással

A demenciát az értelmi funkciók romlása jellemzi, mely bekövetkezhet fokozatosan, szinte "észrevétlenül" – főként azok észlelik nehezebben, akik naponta találkoznak a beteggel –, de a szellemi képességek hanyatlása lehet gyors is, mondhatni látványos. 
A betegség mindazt érinti és támadja, ami értelmessé, figyelmessé, a világra nyitottá tesz bennünket, azaz károsodik a memória, a gondolkodás, a tájékozódás, a felfogás és megértés, az ítélőképesség, a számolási készség, a nyelvtanulás és -használat, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az éberség nem vagy alig érintett. Az ide tartozó kórképek egy része szélesebb ismertségű, mint például az Alzheimer-kór vagy az érelmeszesedés hátterű elbutulás.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világban több mint 55 millió embert érinthet a kórfolyamat és éves szinten mintegy 10 millióra tehető az újonnan felfedett esetek száma. A demencia Európában mintegy 7 millió embert érint. Nagy-Britanniában ez a szám körülbelül 816 000 fő. A 65 év feletti lakosság körében az átlag 7,1%, de a fiatalabbak körében is legalább 42 000 ember beteg. Általánosságban elmondható, hogy az érintettek közül a 65 évnél idősebbek mintegy kétharmada nő. Fennállása esetén ebben a korosztályban az átlagos várható túlélés mindössze nyolc év, ugyanez 90 éves kor felett már csak három esztendő. Magyarországon a demencia legalább 200 ezer személyt érint.  Bizonyított, hogy a dohányzás 45%-kal növeli a szellemi hanyatlás kockázatát. 

A demencia gazdasági terhei

Éves szinten az ellátás összköltsége a világban 2016-ban mintegy 605 milliárd dollárt(!) tett ki – csak viszonyításképpen: ez a magyar GDP négy-ötszöröse. A demensek mintegy 62%-a az alacsony és közepes jövedelmű országokban él. Az anyagi terheken túl a betegek ellátásának érzelmi és lelki terhei is kifejezettek, az ápolásban részt vevő hozzátartozók mintegy 40%-a súlyos vagy nagyon súlyos érzelmi válságról, stresszről számol be. 
Figyelemre méltó, hogy a kórra jellemző napi tünetek megjelenését már akár 10-30 évvel megelőzhetik az agyat érintő kóros szerkezeti elváltozások. 
A Magyar Demencia Társaság 2018. június 19-én tartotta alakuló ülését prof. dr. Kálmán János elnökletével. Azóta is töretlen lendülettel és hatékonyan végzik kiemelkedő fontosságú munkájukat a betegség elleni küzdelemben.

A demencia és a magas vérnyomás összefüggése

A demencia hátterében számos, összetett kóroki tényező áll. A továbbiakban a magas vérnyomásra koncentrálunk, amely többszörös kórfolyamatok révén károsítja az agyat és ezzel az intellektust. 

Bizonyított, hogy a krónikus hipertónia a demencia egyik legfontosabb kockázati tényezője, főként a középkorúak magasvérnyomás-betegsége a távlatokban károsítja a későbbi életkori tartományok értelmi funkciókat. A fő ok az agyi erek szerkezetének komplex károsítása, ebben meghatározó elem az érelmeszesedés, amely végső soron szűkíti az erek belső átmérőjét és így jelentősen csökkenti a véráramlást, mely az ellátási terület  – jelen esetben a központi idegrendszer – többszörös károsodását okozza. Ugyanakkor zavart szenved az erek önszabályzó képessége is, mellyel az idegrendszer mindenkori vérellátási igényéhez képesek alkalmazkodni. Sérül a vér-agy gát működése is, mely az idegrendszer normál anyagcseréjének meghatározó eleme. 

Összességben nő a stroke (szélütés) kockázata, melyet szinte törvényszerűen változó mértékű intellektuscsökkenés is követ. Kimutatható az úgynevezett „szabad gyökök” (agresszív oxidáló vegyületek) aktivitásának kóros fokozódása is, melyek az idegsejteket közvetlenül is károsítják. Érdekes, hogy az agyi erek nem egyformán károsodnak. 

Megfigyelték, hogy az agyalapi érgyűrűből kiinduló középső ágak és a gyűrű elülső összekötő szakasza kifejezettebben meszesednek és hajlamosabbak vérrögösödésre. Emiatt a mögöttes érhálózatban oxigén- és tápanyag-ellátási zavar alakul ki következményes agyállományi bevérzésekkel és lágyulással. 

Az Alzheimer-kór vonatkozásában megfigyelték, hogy a magasvérnyomás-betegek agyában fokozott az úgynevezett béta-amiloid- (kóros mikrorostos vegyület) lerakódás és a természetes tisztulás is lelassul, amely károsítja az idegsejtek kommunikációját és ezzel súlyosbítja a mentális funkciók romlását. 

Áttekintve a magas vérnyomás demencia kialakulását fokozó hatását, a következő tényezők játszanak meghatározó szerepet: részleges agyi sorvadás, oxigénhiányos károsodás, bevérzések, a fehérállomány károsodása, lágyulása és a béta-amiloid felhalmozódása. 
Mindezeket életkori tartománytól függően befolyásolják a vérnyomásértékek. A középkorú tartományban a fő probléma a határérték feletti szisztolés és diasztolés vérnyomás – minél nagyobbak az értékek, annál kifejezettebb a károsodás. 

Ezzel szemben magasabb életkori szakaszokban az alacsonyabb diasztolés értékek előnytelenek, mert fokozzák az érfalak nyomáskülönbség általi terhelését és rontják az erek keringési önszabályzó képességét is. 

A magas vérnyomás és a demencia kapcsolata jól ábrázolható egy idővonal mentén, amely az események kialakulásának dinamikáját mutatja. E szerint megfelelő gondozás, majd kezelés hiányában a felső normál vérnyomás egy-három év alatt kóros tartományba emelkedik, majd 10-20 év fennállást követően már jelentkeznek az enyhe értelmi károsodás jelei, amelyek fokozatosan romolva mind súlyosabb demenciát okoznak. 

Buford és munkatársai 15 ezer beteget (átlagéletkor 56 év) követtek 20 éven át, azt vizsgálva, hogy a kiindulási vérnyomás és annak alakulása milyen kapcsolatban áll az értelmi funkciókkal. Valamennyi vonatkozó teszt azt mutatta, hogy mérsékelt, de valós összefüggés igazolódott az értelmi funkciók károsodása és a kiindulási vérnyomás között. Ez az eredmény is aláhúzta annak fontosságát, hogy a vérnyomást már fiatalabb és középkorban is feltétlenül céltartományba kell kezelni az akár évtizedekkel később manifesztálódó demencia megelőzésére. 

A magas vérnyomás kezelésének hatása a demenciára

A klinikai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a magasvérnyomás-betegség eredményes kezelése javítja az értelmi funkciókat. 
Spinelli és munkatársai középkorú betegeken vizsgálták, hogy a jól vagy rosszul kezelt hipertónia hogyan befolyásolja a szellemi képességeket. Megállapították, hogy valamennyi vonatkozásban azok jártak jobban, akiknek jól beállított volt a vérnyomása. 

Levi és munkatársai 12 nagy hipertóniavizsgálat adatait analizálták az antihipertenzív terápia hatásosságának megítélésére. Valamennyi vizsgálatban igazolódott a vérnyomás hatékony kezelése: kedvezően hat az értelmi funkciókra, mely akár 16%-os kockázatcsökkenést is eredményezett. A demencia kialakulásának kockázatát jelentős mértékben csökkenti a magasvérnyomás-betegség kialakulásának megelőzése nem gyógyszeres módszerekkel (só- és zsírszegény étrend, a testsúly normál tartományban tartása, a rendszeres fizikai aktivitás, az élvezeti szerek mértékletes fogyasztása). Ha ez önmagában nem elég a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomás elérésére, akkor számos igen korszerű, érdemi mellékhatásoktól mentes gyógyszerből választhat a kezelőorvos, akit mindig érdemes mihamarabb felkeresni a vérnyomás komplex gondozásának megbeszélésére. 

Ne feledjük, hogy ami a „szomszédban vagy a munkatársaknál” bevált, nem biztos, hogy nekünk is megfelelő lesz, mert nem vagyunk egyformák és a hipertóniát kiváltó tényezők is különbözhetnek egymástól esetről esetre. 

Ou és munkatársai több tízezer betegnél különböző memóriatesztekkel elemezték az egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoportok hatásait. Megállapították, hogy a vérnyomás csökkentése önmagában 21%-kal mérsékelte a szellemi hanyatlás kockázatát. Igazolták, hogy bizonyos vízhajtók, az angiotenzin II nevű anyag képződését/hatását gátló gyógyszerek és a kalciumcsatorna-gátló értágítók csökkentették legjobban a demencia és az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. Különösen erős volt a kapcsolat, ha a kezelés időtartama az öt évet meghaladta. 

Összegzés

A magas vérnyomás jelentősége a demencia kialakulásában és súlyosbodásában – elsődlegesen az ereket károsító hatása által – meghatározó fontosságú. Ugyanakkor közvetlen idegrendszeri hatásokat is feltételezhetünk. A kezelés leghatékonyabban akkor fejti ki megelőző, az értelmi funkciókat megőrző hatását, ha azt minél hamarabb, azaz már fiatal, legkésőbb a középkorú életkori tartományban elkezdik.