Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Beszélgessünk – jobb lesz mindenkinek!

 

Az idősek otthonában és az ápolási intézményekben külföldön már egyre gyakrabban tesznek fel az ápolók kérdéseket demenciában szenvedő betegeiknek is: Mi az, ami érdekli? Hogyan szeretne szólítani minket? Hogyan tudnánk megünnepelni egy nemrégiben elhunyt barátja életét?

Ezek a kérdések a részét képezik egy olyan gondozási megközelítésnek, melynek célja, hogy a memóriaveszteségtől és más kognitív problémáktól szenvedő emberek a kontroll és függetlenség magasabb fokát élhessék meg. A központban az az elképzelés áll, miszerint egy demens beteget teljes embernek és nem „csupán” betegnek kell tekinteni.

A tudósok ezt a megközelítést sokszor az „ökopszichoszociális intervenció” névvel illetik. A cél az, hogy olyan környezetet teremtsünk, ami jobban találkozik a páciensek pszichés és érzelmi szükségleteivel – mindezt pedig nem gyógyszeres módon igyekszik elérni.

 

 

Az idei Alzheimer Szövetség nemzetközi konferenciáján Londonban angol, amerikai és izraeli kutatók négy közelmúltban végzett próba eredményeit mutatták be. Az adatok azt támasztották alá, hogy az ilyen beavatkozások jelentősen javították a résztvevők hangulatát és életminőségét. Az intervenciókkal a használt antipszichotikumok is csökkenthetők, valamint az idősek nagyobb köre válik képessé arra, hogy önmagáról gondoskodjon.

Mindent egybevéve ezek és más vizsgálatok is arra mutatnak rá, hogy viszonylag egyszerű és feltételezhetően költséghatékony beavatkozásokkal is szignifikáns hasznot lehet elérni a demenciában szenvedőknél – még a betegség előrehaladottabb stádiumában lévő, intézményes keretek között ápolt időseknél is.

Ahogy egyre öregszik a társadalom és ezzel a demencia előfordulása is növekszik, az ilyen és hasonló intervenciók jelentősége is felértékelődik. A brit Alzheimer Társaság becslése szerint például az Egyesült Királyságban a gondozási létesítményekben ápolt betegek 70 százaléka demens.

„Elképesztően sok demenciában szenvedő ember él ápolási intézményekben” – nyilatkozta dr. Clive Ballard, az exeteri egyetem orvosi karának dékánja, aki a konferencián az egyik vizsgálat eredményeit ismertette. „Az ellátás színvonala pedig nagyon hullámzó.”

Míg az ápolással és idősekkel foglalkozó otthonok nagyon odafigyelnek az olyan jelenségek megelőzésére, mint a felfekvések, kevéssé képzettek a bentlakók társas és érzelmi szükségleteinek ellátásában – magyarázta a szakember. „Ha valóban a legjobb adható életet szeretnénk ezeknek az időseknek nyújtani, akkor ez egy igen fontos szempont” – tette hozzá.

 

(npr.org)