A detroiti Dan Kosmowskit gyakran vitte haza az édesapja motorral az iskolából.
"Az üzemanyagtartályon ültem és a kis kezeimmel a kormányt markoltam, miközben apa mögöttem ült" - idézi fel emlékeit a Detroit New újságírójának. "Az összes gyerek azt mondta, hogy nagyon menő apukám van."
A 38 éves Kosmowski szeretettel néz a mellette ülő édesapjára és rámosolyog. Az apja egyenesen előre fordul. Kifejezéstelen tekintettel, kommentár nélkül hallgatja fia emlékeit.
Dan egy 1967-ben az édesapjáról, Bernietről készült fotót mutat, melyen a férfi a vietnami háborúban szerzett sérüléséért kapott kitüntetést vesz át.
A 71 éves Bernard Kosmowski vietnami veterán és nyugalmazott villanyszerelő. 31 éven keresztül dolgozott a Detroit Diesel Corporation alkalmazottjaként. 62 éves korában, 2009-ben állapítottak meg nála frontotemporális demenciát.
Dan Kosmowski, akinek szülei elváltak, otthonról dolgozik jogászként. Mivel szülei egyedüli gyermeke, ő gondoskodik édesapjáról. Történetüket a detroiti Alzheimer-séta előestéjén meséli el.
A Walk to End Alzheimer's névre keresztelt sétát minden évben Amerika-szerte 600 közösségben rendezik meg, köztük a detroiti állatkertben is. A Kosmowskik is ezen vesznek részt.
Kristin Rossi, az Alzheimer Szövetség szóvivője a sétáról szólva elmondta, hogy az esemény egyben adománygyűjtés is az Alzheimer-kórral kapcsolatos ápolás, támogatás és kutatás elősegítésére is, mindemellett pedig a legnagyobb olyan rendezvény Amerikában, mely az Alzheimerrel kapcsolatos tudatosságra hívja fel a figyelmet.
"Minél többen jönnek el és mutatják ki támogatásukat, annál erősebbek leszünk a betegség megszüntetésére irányuló erőfeszítéseinkben. A demencia gyakran rendkívül megterhelő minden érintettnek, ám a Walk to End Alzheimer's lehetőséget nyújt rá, hogy összegyűljünk, kimutatván szolidaritásunkat. Emellett pedig kikapcsolódást nyújt és jó alkalom arra is, hogy a szerettünkre emlékezzünk."
Jelenleg Amerikában 5 millióan élnek Alzheimer-kórral, ez a szám pedig 2050-re 16 millióra növekedhet az Alzheimer Szövetség becslései szerint. Az Alzheimer-kór a hatodik a vezető halálozási okok között az országban. A betegséggel járó kezelés, ápolás és gondozás költsége 2018-ban 277 milliárd dollárt tesz ki, s az évszázad közepére ez az összeg az 1,1 billió dollárt is kiteheti évente.
Dan Kosmowski szerint nagyon fontos, hogy mikor valakit először diagnosztizálnak Alzheimer-kórral vagy más demenciával, akkor ne féljen segítséget kérni és legyen nyitott a jótanácsokra. Hozzáteszi, hogy ő maga először az Alzheimereseknek létrehozott segélyvonalat hívta, mert információt akart gyűjteni arról, hogy miként is fogjon hozzá. "Bárcsak előbb megtettem volna" - mondja.
Az út, mely az apa és fia együttéléséhez vezetett, buktatókkal és vargabetűkkel volt teli.
"Apa hét különböző ápolási és idősotthonban élt, mielőtt itt összeköltöztünk volna. Az első helyet megtanulta feltörni a biztonsági ajtó kódját és hajnali négykor a közeli hegyekben stoppolt"- emlékszik vissza. Végül a rendőrök találták meg és vitték vissza az otthonba.
Mivel az ellátás ezen a helyen havonta 4000 dollárba került, ezért Dan nem érezte megfelelőnek a biztonsági eljárásokat.
Ma már apa és fia csak pár ajtónyira lakik egymástól ugyanazon épületben. Dan webkamera segítségével ügyel apja lépéseire.
"Apa nem akarja azt érezni, hogy valaki folyton ott ólálkodik körülötte. Úgyhogy ezzel megőrizhet valamennyit a függetlenségéből, én pedig anélkül tudom, hogy mi van vele, hogy a nyakán lógnék" - magyarázza a megoldásról.
Bernard Kosmowski ezalatt lassan kézbe veszi üdítőjét és íróasztaláról a fia mellé, egy üres székbe ül le. Mellette ágyán fehér ágytakaró, a közepére kékkel rányomtatva keresztneve. Felteszi a lábát az ágyra, s felragyog az arca, mikor fia a motorjairól kérdezi.
"Igen, az egyikkel elmentem Coloradóig" - mondja. "Meg kellett tőlük szabadulnunk, mert szivárgott a gáz".
Ezen a reggelen az idősebb Kosmoswski nem kezdeményez beszélgetést, ám kérdésekre válaszol.
Egy festmény, kék háttérrel, a falnak támaszkodik. "Ezt Ön festette?"- kérdezi valaki.
"Igen, egy fa, amibe villám csap" - magyarázza.
"Szeret festeni?" - szól az újabb kérdés.
"Nem" - válaszolja.
A fia elmondja, hogy nincs semmilyen gyógyszer, mellyel csillapítható volna apja demenciája. "Semmivel nem lehet ezt kezelni, csak ha aktív és energikus marad, az segít" - teszi hozzá.
A fia a hét során kap valamennyi segítséget házi ápolóktól. Így az idős férfit néha elviszik ebédelni, egy parkba vagy játszhat a gondozó kutyájával. Dan egy dietetikussal is konzultált, hogy melyik környékbeli étteremben tanácsos ennie az édesapjának.
Dan megpróbálja édesapjával együtt felidézni az egyik legkedvesebb emlékét - egy közös motorozást.
"Apa most már nem tud egyedül motorozni, úgyhogy vettem egy tandem triciklit. Mindketten szeretünk a természetben lenni, ezért ezt közösen tudjuk majd kiélvezni" - mondja.
Ám annyira hatalmas a tricikli, hogy külön kisteherautót kell bérelniük a mozgatásához.
"De ez sem baj - amíg megvan az a szikra a szemében és visszahozza a mosolyát" - véli Dan.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu
