Családban marad?
A 66 éves Jacquelyn már nagyon fiatalon megtapasztalta, hogy milyen az, ha az egy családtagja Alzheimer-kórral él. Szüleit és tíz nagynénjét is a betegség miatt vesztette el, és jelenleg is három, demenciával élő nővéréről gondoskodik.
Egészen 2008-ig azonban családjában nem nevezték nevén a kórt. Amikor Jacquelyn tíz évvel ezelőtt elkezdett a nap huszonnégy órájában gondoskodni Alzheimeres édesanyjáról, csupán akkor kapott számukra a betegség nevet is.
Tudós lévén, a nőt mindig is izgatta a kutatás, ám az Alzheimer-kórról ekkor még nem rendelkezett sok ismerettel. Ennek felismerése nyomán kezdett el azon gondolkodni, hogy az többi személyes gondoskodást nyújtó hozzátartozó, aki nem mozog tudományos berkekben, mennyire tanácstalannak és elhagyatottnak érezheti magát, amikor az Alzheimerrel kell szembenéznie.
Nyolc évvel ezelőtt aztán Jacquelyn rászánta magát, hogy felhívja a brit Alzheimer Szövetség ingyenes segélyvonalát. Az első beszélgetést sok további követte, míg végül a nő maga is önkénteskedni kezdett a szervezetnél. Azóta szélesebb körben, háziorvosok és etnikai kisebbségek körében ad elő a demencia korai jeleiről, valamint a mihamarabbi diagnózis fontosságáról.
Az afroamerikai közösségben ugyanis az Alzheimer-kór - más mentális betegségekhez hasonlóan - továbbra is tabutémának számít. Emiatt az érintettek nem beszélnek nyíltan az állapotról és a tudományos kutatásban is kevesebben vesznek részt. Emiatt is fontos misszió Jacqelyn számára, hogy a demenciát és Alzheimert övező stigma megszűnhessen és mindenki a lehető leghamarabb segítséghez juthasson.
Az édesanyja diagnózisa óta eltelt időben Jacquelyn közegészségügyi diplomát szerzett, jelenleg pedig a doktorátus megszerzésére készül a területen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu