Felejtek.hu
"Hálás vagyok, hogy ott lehettem Anya mellett"
A 47 éves Jennifer Zawadzinski édesanyjánál, Carolnál 1998-ban diagnosztizálták az Alzheimer-kór fiatalkori változatát. Amikor már hét éve tartott a demenciával zajló küzdelem, a lány úgy döntött, hogy fotókon fogja megörökíteni az életüket az Alzheimer-kórral. Jennifer néhai édesapja fényképezőgépével kezdett képeket készíteni Carolról.
Az édesanya utolsó éveiről készült fotósorozat egyszerre megrendítő és felemelő - nem csak a demencia nyomán kibontakozó lassú hanyatlást mutatja be, de azt is, hogy az Alzheimer-kór nem halálos ítélet és a betegséggel való életben sok szép apró pillanatot is megélhetünk.
Anyára emlékezve
Carol egész életében sebészeten dolgozott ápolónőként. Először a kollégái jelezték, hogy valami nincs rendben, amikor sorra elfelejtette, hogy melyik eszközöket kell a műtőben előkészíteni. A család már előtte is észrevette, hogy a nő feledékenyebb, de ez volt az a pont, amikor úgy döntöttek, hogy kivizsgáltatják. Carolt végül 61 éves korában diagnosztizálták fiatalkori Alzheimer-kórral.
Orvosnál
Carol ezt követően félévente orvosi kontrollvizsgálatokra járt, hogy figyeljék a betegség alakulását. Jennifer egy ilyen alkalommal készített először fotót édesanyjáról. Elmondása szerint a matrica, amit Carol viselt - Látogató, New York Állam Pszichiátriai Intézete - megrázó volt számára, mert azt mutatta meg, amin édesanyja keresztülmegy. Nehezen vette rá magát a fotózásra, mert tartott tőle, hogy mit lát majd viszont a képeken. Úgy véli, hogy édesanyja tudhatta, hogy miért fotóz a lánya, hiszen sokszor egyenesen a kamerába nézett. Végül Jennifer úgy látja, hogy a képek terápiás hatásúak voltak számára.
Rögtönzött kerti parti
"Ez a kedvenc képem a sorozatból" - mondja Jennifer. Egy szép szombati napon a nő és testvére John a barátnőjével meglátogatta őket. Úgy döntöttek, hogy csinálnak pár salátát és kiviszik az asztalt a kertbe, szépen megterítenek és ott ebédelnek. "Anya is részt vett mindenben és az egész nap csodálatos volt. Amikor minden pillanat értékes, egy mosoly vagy tekintet, egy kézfogás vagy ölelés mind nagyobb és mélyebb jelentőséget kap" - idézi fel az emléket a nő.
Anya és portréja
Jennifer édesapjának barátja, Ralph Boult elismert festő. Ő készítette Carolról ezt a portrét, még a nő betegsége előtt. Jennifer számára szomorú üzenetet hordoz a kép, mert édesanyja Alzheimer előtti énjére emlékezteti. Úgy véli, az segített neki a helyzet feldolgozásában, hogy a jelen örömeire koncentrált. Szerinte ahelyett, hogy a múltba temetkeznénk, fontos, hogy felismerjük, hogy a demenciával élő ma is ugyanaz a személy, mint volt, csupán most már a betegség is a története része.
Így érezhetett Anya
Jennifer és Carol egy sportpálya mellett laktak. Hétvégente, amikor meccs volt, gyakran átsétáltak nézni a mérkőzést. Amikor Carol a kerítésre tette a kezét, a lányán átvillant a felismerés, hogy szimbolikusan épp így érezheti magát az édesanyja, ahogy a demencia elzárja őt a világtól.
Jelen lenni
Jennifer és bátyja, John végig összetartottak. Édesapjuk halálát követően csak ők maradtak meg Carolnak és amikor az anyánál diagnosztizálták az Alzheimer-kórt, a két testvér között még szorosabbá vált a bizalmi kapcsolat. Minden döntést közösen hoztak meg és igazi csapatként támogatták egymást. John mindig nagyon kedves volt Carolhoz és a jelenléte rengeteget segített.
A szárítókötél
Betegsége előrehaladottabb szakaszában Carol nagyon szeretett magához ölelni valamit – akár plüssállatokat, akár babákat. Ezért Jennifer nagyon gondosan vigyázott rájuk, hiszen úgy látta, édesanyja számára ugyanúgy megnyugvást biztosítanak ezek a tárgyak, ahogy a kisgyerekeknek a babáik.
Vigasz
Carol saját otthonában élt az utolsó hat hónap kivételével. Ez a kép akkor készült, amikor állapota annyit romlott, hogy kórházi ágyat kellett venni neki otthonra. Jennifer szívesen emlékszik vissza arra, hogy édesanyja mennyire szerette megfogni a kezét. A család és az ápolók is nagyon kedvesek és szeretetteliek voltak vele - este lefekvéskor Jennifer és bátyja is mindig elmondták Carolnak, hogy mennyire szeretik, amit ő is mindig viszonzott.
Az utolsó néhány nap
"Ez nagyon nehéz pillanat volt. Anya pár nappal a halála előtt volt" - emlékszik vissza Jennifer. A nővérek megmondták neki, hogy Carol evése, légzése megváltozott és egyre lassul. "Ennél a betegségnél ott van a tagadás is mindig" - teszi hozzá. Az ápolókkal történt beszélgetés után Jennifer jégkrémmel etette édesanyját és azon gondolkodott, hogy ha erre képes az anyja, akkor nem is lehet olyan rosszul. "Később rájöttem, hogy csak megpróbáltam ebbe kapaszkodni. Nehéz volt ezekben a napokban fotózni, de ugyanakkor nagyon fontos is volt számomra".
Anyára emlékezve
Carol 2011. január 29-én, egy nappal fia születésnapja előtt hunyt el. A virrasztáson régi képeket tettek ki édesanyjukról. Amikor Jennifer a gyerekkorából vagy édesanyja fiatalkorából származó képeket nézi, az mindig vigaszt jelent a számára. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szomorú, ám úgy döntött, hogy inkább a jó pillanatokra koncentrál. A fotók pedig segítenek élénken tartani benne a szép emlékeket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
