Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Minőségi élet demenciában is

Az Alzheimer-kór és más demenciák esetében is igaz, hogy ugyan jelenleg még nem gyógyíthatóak ezek a betegségek, azonban ez nem jelenti azt, hogy az állapotromlást ne lehetne lassítani és a betegek életminőségét javítani. A demencia minden stádiumában vannak olyan tevékenységek, amiket hozzátartozóként is sikerrel végezhetünk Alzheimer-kórral élő szerettünkkel annak érdekében, hogy a mindennapok tartalmasan teljesek és a beteg szellemi hanyatlását és hangulatát amennyire lehetséges, kézben tartsuk.

A korai szakaszban, ahol még enyhék a tünetek, a beteg elfelejt egy-egy szót vagy rossz helyre tesz vissza tárgyakat. Lehetséges, hogy nem emlékszik arra, amit olvasott vagy ugyanazt a kérdést teszi fel újra és újra. Idővel egyre nehezebbé válik a tervezés, valamint a demenciával élő személy számára nehézkes lesz felidéznie új ismerősei nevét.

Ebben a stádiumban bátran alkalmazhatunk keresztrejtvényeket, fejtörőket, kvízeket és memóriajátékokat. Hallgassunk közösen zenét, nézegessünk családi fotóalbumokat, valamint vonjuk be a történetmesélésbe is. Szintén jótékony és egyben szórakoztató lehet a virágkötés, valamint a lufival történő labdázás is. Igyekezzünk minél gyakrabban közösségi helyzetekbe invitálni szerettünket, ahol barátaival, ismerőseivel sokat beszélgethet. 

Az Alzheimer-kór és más demenciák második, középső stádiumában a betegség tünetei már jóval kifejezettebbek. A betegek elfelejthetnek fontos információkat önmagukról, valamint nehezen tájékozódnak az időben, évszakokban, dátumokban és helyszínekben. Ilyenkor a mindennapi étkezés, főzés, öltözködés is zavart szenved, valamint a higiéniai és inkontinenciával kapcsolatos problémák is gyakran felütik fejüket. Gyakoriak továbbá az alvás-ébrenlét ciklusának nehézségei is. Az Alzheimer-kórral és demenciával élők érzelmi életében létfontosságú ebben a szakaszban, hogy valamilyen célt vagy értelmet találjunk számukra a mindennapokban, ám figyelembe kell vennünk, hogy már támogatásra szorulnak a tevékenységek elkezdésében és fenntartásában is.

A középső stádiumban mindenképpen ajánlatos kipróbálnunk az aromaterápiát illetve a fényterápiát az alvási nehézségek leküzdéséhez. Emellett tartsuk fenn a családi képek nézegetését, a történetek felidézését és a gyakori beszélgetést is. A mindennapi tevékenységek közül bátran adjunk feladatként olyan apró dolgokat, mint a törülközők összehajtása vagy a zoknik pározása. Érdemes megfontolni olyan, felnőttek számára is megfelelő plüssállatok célzott alkalmazását, mint a kutyákat vagy macskákat formázó figurák. Ezek segítségével taktilis stimulációt, játékot és megnyugtató tárgyat adunk a betegnek. A demenciával élő személyek időnként erős gondoskodási szükségleteit pedig játékbabával tudjuk megtámogatni.

A súlyos, harmadik stádiumban az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő beteg emlékezeti folyamatai szinte teljesen károsodnak. Előfordul, hogy valaki emlékszik az arcokra, ám az adott emberhez tartozó nevet nem tudja felidézni, esetleg összekever személyeket. A legalapvetőbb mindennapi tevékenységek, köztük az evés, sétálás és az ülés is jelentős segítséget kívánnak. A betegek szinte egyáltalán nem éreznek éhséget és a mindennapi élet összes területén szinte állandó támogatásra szorulnak. Nem ritkák az olyan tévképzetek, mint hogy a betegnek sürgősen el kell mennie otthonról, például dolgozni. Ebben a stádiumban erős igény alakul ki arra, hogy a beteg valamit mindig magánál tartson – taktilis ingerként, gondoskodási szükségletként, társként és megnyugtatásként egyaránt. 

Ebben a sokszor érzelmileg is igen megterhelő stádiumban vigaszt jelenthet számunkra, hogy továbbra is vannak olyan eszközök a kezünkben, amik rengeteget érnek a demenciával élő szerettünk életminőségének javításában. Hallgassunk zenét abból az időszakból, amikor a beteg fiatal volt és továbbra is folytassuk az aromaterápiát. A plüssállatok szintén társaságot és megnyugtatást nyújtanak, míg a játékbabákról való gondoskodás továbbra is célt ad napjaiknak. Mindezeken túl azonban a lehető legtöbb, amit adhatunk, az empatikus jelenlétünk, kedves érintésünk és szeretetünk a demenciával élő felé.