Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

"A legféltettebb tulajdonom"

Yasmin Jeevanjee Nairobiban, Kenyában nőtt fel. Fiatalkorában sokat utazott, majd Londonban telepedett le és tanítóként kezdett el dolgozni. Szülei továbbra is otthon maradtak, Yasmin rendszeresen látogatta őket.

2012-ben aztán egy hazautazás alkalmával édesapján változást észlelt; a férfi feledékenyebb lett és nem ismerte meg egyik régi barátját. Egy évvel később már neurológus vizsgálta és megállapították nála az Alzheimer-kórt.

Sokáig szinte az egész család tagadta a helyzetet. Mindenkinek nehéz volt elfogadnia, hogy az egykor sikeres ügyvéd valóban demenciával él. Lányát is sokkolta és megijesztette a diagnózis.

Yasmin édesanyja 2017-ig bekövetkezett hirtelen haláláig nagy szeretettel és odafigyeléssel gondoskodott férjéről és Yasmin fogyatékkal élő testvéréről. Amikor azonban a férfi megözvegyült, állapota hirtelen rosszabbodni kezdett. A család végül meghozta azt a nehéz döntést, hogy Yasmin otthagyja Angliát és visszatér szülőhazájába, átvéve édesanyja egykori szerepét.

Arra azonban nem volt felkészülve, hogy milyen kihívásokat is támaszt elé a személyes gondoskodás. Édesapja folyamatosan változó igényeit figyelve idővel betanított egy csapat embert, hogy mindig személyre szabott gondoskodást nyújtsanak az idős férfinek. Yasmin úgy látja, hogy ezeknek az embereknek a kedvessége, a család támogatása és saját tanítói vénája mind sikerrel hozzájárultak ahhoz, hogy édesapja a lehető legjobb életszínvonalon, továbbra is otthonában élhessen. 

Habár a férfi már nem ismeri fel a családtagjait vagy az otthonát, továbbra is képes egyszerű mondatokat olvasni angolul és anyanyelvén, gudzsarátiul egyaránt. Örömmel lapozgatja a magazinokat és amikor ily módon üldögél karosszékében, lánya számára olyan benyomást kelt, mint aki "visszatért" hozzájuk egy rövid időre. 

A legtöbbször azonban nem tudja, hogy ki kicsoda, ezért a házban mindenki névtáblát visel. Időnként a felismerés egy-egy pillanatra átvillan az idős úr tekintetén és puszit küld vagy integet hozzátartozóinak. Mivel már nem tud szavakat felidézni, a verbalitáson túli dimenzióban kommunikálnak.

A legtöbb látogató megdöbben, amikor Yasmin elmondja, hogy édesapja nem ismeri meg és nem is fog már javulni az állapota. Sokan úgy hiszik, ha eleget imádkoznak érte, a betegsége javulni fog.

Yasmin névtáblája édesapjának vigaszt és biztonságot nyújt, hiszen a férfi így tudja, hogy szerettei körében van, akik vigyáznak rá és gondoskodnak róla. Emiatt pedig épp ez a névtábla Yasmin legféltettebb tulajdona.