Magányos küzdelem a betegséggel
Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő szerettünkről gondoskodván, néha bizony úgy érezhetjük, egyedül maradtunk a sok kihívással és a családunk támogatására volna szükségünk. Általában egy idős személy felnőtt gyerekei közül a legközelebb élő az, aki a gondoskodás java részéért felel. Sokszor ők azok, akik legelőször veszik észre a szellemi hanyatlás első jeleit is - és rájuk marad az is, hogy megküzdjenek az időnként kihívást jelentő magatartásokkal is.
Mindemellett ráadásul igen gyakran előfordul, hogy habár a legközelebbi hozzátartozó már látja a szellemi hanyatlás korai jeleit, a demencia diagnózisáig hosszú út vezet - ez sem elhanyagolható pszichés teher a személyes gondoskodást nyújtók számára. Sok családban ugyanis az idős személy rokonai vagy barátai, sőt maguk a demenciában érintettek is eltérően látják a betegség korai jeleit - akár egyelőre tagadhatják is ezeket. Ilyenkor a kivizsgálás mihamarabbi kezdetének érdekben több konfliktusos helyzetet is fel kell vállalni és nehéz beszélgetések várhatnak ránk.
Hosszú távon azonban létfontosságú, hogy a családban ne harci árkok húzódjanak, hanem egymásra, mint egy támogató háló elengedhetetlen részeire tekinthessünk. Emiatt pedig mind a saját lelki egészségünk, mind pedig az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő szerettünk jólléte érdekében is időt és energiát kell fordítanunk arra, hogy a családi rendszer kapcsolatai a lehető legjobban működjenek. Amennyiben egy segítő közösséget tudunk alkotni, úgy a gondoskodásban is hamarabb megláthatjuk az örömöket is.
Rendszeresen tartsunk rokonainkkal, testvéreinkkel konferenciahívásokat. Ezek alkalmával együttesen, egymást támogatva tudjuk kijelölni, hogy ki milyen módon járulhat hozzá a demenciában érintett szerettünk megsegítéséhez.
Sokat számít az is, ha minél előbb kapnak a támogató csapat résztvevői saját feladatokat és szerepeket. Ha például kijelölünk valakit, aki az egészségügyi kérdésekkel, valaki mást, aki a pénzügyekkel, egy harmadik személy pedig a mindennapi teendők megszervezésével foglalkozik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy mindannyian fontosnak érezhetjük munkánkat és értékesnek a hozzájárulásunkat a gondoskodáshoz. A látogatásokat is igyekezzünk egyenlően elosztani magunk között, hogy mindenkinek pontos képe legyen a szerettünk állapotáról és mindennapjairól.
A demenciával élő személyről történő gondoskodás során idővel elkerülhetetlen, hogy kellemetlen feladatok is adódjanak. Rengeteget jelenthet, ha ezekben a kérdésekben együttesen, egységben lépünk fel és nem hárítjuk azt egyetlen hozzátartozóra. Ha például arra kerül a sor, hogy a szülők biztonsági okokból már nem vezethetnek autót vagy a költözést látjuk szükséges és biztonságos megoldásnak, érdemes a családtagoknak ezt együttesen kommunikálniuk, hogy az esetlegesen felmerülő feszültségeket is közösen oldhassuk fel.
Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor nem reális, hogy minden hozzátartozó egységesen vállaljon az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő személy gondoskodásából. Amennyiben úgy találjuk, hogy valamelyik szerettünk viszi a hátán a mindennapok oroszlánrészét, célszerű átgondolnunk, hogy számára ez mekkora anyagi és időbeli ráfordítást jelenthet. Ha megtehetjük, kompenzáljuk ezt valamilyen formában a számára, hiszen a demenciával élő szerettünkkel töltött idő kétségtelen örömei mellett sok lemondást kíván egy családtagról való gondoskodás és mindennél többet jelenthet, ha kifejezzük elismerésünket és köszönetünket ezért. Mi magunk pedig azzal járuljunk hozzá a demenciával élőről való gondoskodáshoz, hogy rendszeresen felhívjuk telefonon és meglátogatjuk otthonában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu