Alzheimeres a házastársam
Ha Alzheimer-kórt vagy más demenciatípust állapítanak meg házastársunknál vagy élettársunknál, sokszor hirtelen nem is igazán tudjuk, mitévők legyünk. Mivel hosszú közös élet áll mögöttünk és szoros érzelmi kapcsolatban állunk társunkkal, a kettőnk előtörténete komoly kihatással van arra, hogyan a diagnózist fogadjuk.
Mindenekelőtt fontos felismernünk, hogy a demencián túl a társunk ugyanaz az ember maradt. Ha hagyjuk, hogy a teljes életünk felett átvegye a betegség címkéje az uralmat, az nem fog sokat segíteni a megküzdésben. Néha azonban nagyon nehéz ennek szellemében gondolkodni. Fontos, hogy tudjunk valakivel beszélgetni a diagnózis kapcsán felmerülő érzéseinkről: sokan élnek meg frusztrációt, szomorúságot, dühöt.
Azt is tartsuk szem előtt, hogy lesznek olyan dolgok, amikkel kapcsolatban a mi kezünkben van az irányítás, ám lesznek olyan tényezők is, amiket nem tudunk kontrollálni. Ez utóbbiakat szerencsésebb, ha megtanuljuk elengedni.
Keressük meg azokat az elfoglaltságokat, amik örömmel és életerővel töltenek el - az új diagnózist pedig erre az időre hagyjuk várakozni "a küszöbön". Például ha mindig is élveztük az utazást, ne hagyjunk fel a hobbinkkal. Az is jó helyettesítést jelent, ha a közelebbi környezetünket térképezzük fel alaposan - addig is kikerülünk a betegséggel azonosított otthoni közegből. Az egészségügyi séták arra is jó alkalmat adnak, hogy megszellőztessük a gondolataikat és tiszta fejjel, új perspektívával térjünk vissza.
A tervezés is lényeges része ennek az időszaknak. Az élet élvezete mellett a jövővel sem árt foglalkozni és átgondolni az előttünk álló orvosi és anyagi teendőket. Beszéljünk egy ügyvéddel, pénzügyi tanácsadóval vagy családtaggal - így mind a saját, mind a házastársuk rendelkezései meglesznek majd írott formában is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu