Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Az új életünk - demenciával

Az Alzheimer-kór egyik jellegzetessége, hogy a betegség előrehaladtával a kommunikáció is megváltozik. Gyakori a szótalálási nehézség, a gesztikuláció felerősödése, a zavarodottság, sőt időnként még illetlen megnyilvánulások is előfordulhatnak.

Személyes gondoskodást nyújtóként nem mindig könnyű alkalmazkodnunk ezekhez a változásokhoz és úgy alakítani saját kommunikációnkat, hogy az segítse a beteggel kialakított kapcsolatunk erősítését és az együttélést a demenciával.

Mindenekelőtt próbáljuk meg legyőzni a frusztrációnkat, ha kommunikációs nehézségekbe ütközünk és emlékeztessük magunkat rá, hogy a szerettünk nem tehet a betegségéről. Ha biztonságban érzi magát a demenciával élő személy, akkor könnyebb is lesz szót érteni egymással. 

Beszéljünk lassan, hangosan, kellően artikuláltan. A kommunikációnk legen rövid, tömör és egyszerű - egyszerre mindig csak egyetlen utasítást adjunk vagy csak egy kérdést tegyünk fel.

Mindig a nevén szólítsuk a szerettünket és ha úgy látjuk, hogy elbizonytalanodik azt illetően, kik vagyunk, mondjuk meg neki.

Érdemes igen/nem kérdéseket feltenni. Ahelyett például, hogy "Mit ettél ebédre?" kérdezhetjük azt is, hogy "Ízlett a marhahús az ebédnél?"

Ha valamit nem ért a szerettünk, próbáljuk meg ugyanazt egyszerűbben elmondani neki. Arra is készüljünk fel, hogy a dolgokat majd meglehetősen sokszor kell elmondanunk.

Amennyiben a teljes igazság csak felkavarná a demenciával élő szerettünket, alkalmazzunk elterelést. Arra a kérdésre például, hogy "Hol van az anyukám?", ahelyett, hogy "Már húsz éve meghalt" jobb válasz, hogy "Most nincs itt".

Alkalmazzunk figyelemfelhívó technikákat, például szemkontaktust, testi érintést, gesztikulációt, mosolyt.

Amit kerüljünk:

• Sose mondunk olyanokat, mint "De emlékszel?" "Próbálj emlékezni" "Elfelejtetted?" "Hogyhogy nem tudod?"
• Felesleges a rövidtávú emlékezetet igénybe vevő kérdéseket feltennünk, például, hogy mit csináltunk előző este. A válasz jó eséllyel az lesz, hogy "nem tudom", amit a demenciával élő személy szégyellhet.
• Ne beszéljünk hosszú bekezdésekben sem. Helyette egyszerre csak egy dolgot mondjunk.
• Akármennyire is frusztráló ugyanazokat dolgokat egymás után elmondani, ne hívjuk fel a másik figyelmét állandóan a feledékenységére. 
• Soha ne beszéljünk a másikról úgy a jelenlétében, mintha ott sem lenne. Mindig próbáljuk őt is bevonni a beszélgetésbe.
• Kerüljük a szakszavak és a szleng használatát, mert ezek összezavarhatják a demenciával élőt.
• Annak érdekében, hogy ne bántsuk meg akár akaratlanul is szerettünket, ne beszéljünk hozzá úgy, mint egy gyerekhez és a szarkasztikus és ironikus közléseket is mellőzzük.