Lehorgonyzás a jelenben
Az Alzheimer-kór és más demenciák körül létrejött közösségekben gyakori téma a betegség nehéz oldala. Sajnos a veszteségek is elengedhetetlenül ide tartoznak.
A személyes gondoskodást nyújtó családtagok számára közös élmény, hogy a mindennapokban tapasztalják meg a különbséget aközött, amilyenek voltak a dolgok régen és amilyenek most. Az Alzheimer-kór jellegzetessége, hogy az ember állandóan egyfajta veszteségben él, és ez így is lesz a gondoskodási folyamat végéig.
Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a veszteség bizony az életnek ugyanúgy része, mint bármi más. A kudarcok és a szomorúság egész életünkben kart karba öltve járnak az örömteli élményekkel.
Ahogy felnőtté válunk, egyre gyakrabban megtapasztaljuk a veszteséget: elveszítünk egy-egy munkát, barátot, a szüleinket. Az út része az is, hogy megtanuljunk együtt élni ezekkel.
Amikor viszont Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő szerettünkről gondoskodunk, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a rég elmúlt időkbe vágyakozunk vissza. Mindannyian éreztünk már így, ez teljesen természetes jelenség.
Szerencsésebb ugyanakkor, ha ezekben a gondolatokban csak néhanapján veszünk el - helyette inkább arra fókuszálunk, hogy a jelent éljük át. Örök érvényű igazság, hogy csak a jelen a biztos – ám az Alzheimer-kórral élők esetében kifejezetten így van ez. Válasszuk tehát azt, hogy velük együtt éljük meg az adott pillanatot, ahelyett, hogy fejben a múltban vagy jövőben járnánk.
Habár az Alzheimer-kór és más demenciák nem visszafordíthatóak, ám azt megváltoztathatjuk, hogy merre is tekintünk. Forduljunk a jelen pillanat és a remény felé, hogy megélhessük szerettünkkel azt, ami az itt és mostban megadatik.
Nem feltétlenül egyszerű feladat a jelenben lenni, de ha odafigyelünk a másikra, könnyebbé válik. Ahogy a szerettünk szeme felcsillan egy egyszerű gesztustól, az minket is boldoggá fog tenni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Harmadik fél részére nem adjuk ki az e-mail címét!
Felejtek.hu