Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

A személyes tapasztalat bölcsebbé tesz

Steve feleségénél, Julie-nál hét évvel ezelőtt állapították meg a fiatalkori Alzheimer-kórt. A házaspár harminc élve él együtt és épp a korai nyugdíjukat tervezgették, amikor Julie betegsége elkezdődött. A nő még csak 52 éves volt és alig várta, hogy unokáival töltse idősebb éveit, ezért hatalmas sokkért érte a diagnózis.

Steve úgy véli, hogy még a legnagyobb nehézségek közepette is erőt talál abban, ha arra gondol, vajon Julie mit is tenne fordított esetben.

Személyes gondoskodást nyújtó hozzátartozóként Steve kialakított néhány olyan elvet, amelyek segítségével könnyebben veszi a szerepe nehézségeit és jobban meg tudja élni annak szépségeit is.

 

A szeretetteli megnyugtatás ereje

Julie rendkívül intelligens nő volt világ életében, ezért a diagnózis megállapítását követően tisztában volt azzal, mit is hoz majd a betegsége – Steve azzal tudta megnyugtatni, hogy akármint is megy majd keresztül, azon az úton ő is ott lesz vele.

 

Hozzuk ki a legjobbat a dolgokból

Steve a kártyázás analógiájával értette ezt meg igazán: az embernek osztanak egy lapot, aztán lehet, hogy hiába játszana azzal, hirtelen egy másikat kap a kezébe. Habár lehetne az elveszített kártyalapon keseregni, mégis célravezetőbb, ha az adott pillanatban a kezünkben lévő lapot játsszuk meg. 

 

Nézzük a problémát a demenciával élő szemszögéből

A betegség kezdeti szakaszában Julie gyakran élt át sokkot, elkeseredést, haragot és zavarodottságot, amivel mindkettejüknek nehéz volt megbirkózni. Amikor Steve ráébredt, hogy ezek nem felé irányulnak és hogy feleségének minden oka megvan rá, hogy így érezzen, már könnyebben kezelte ezt – néha ugyan el kellett számolnia tízig, de mindkét stratégia az előnyére szolgált.

 

Emlékezzünk rá, hogy még mindig ugyanaz az ember

Ugyan lehet, hogy szerettünknek már nincsenek olyan racionális gondolatai vagy kommunikációs készségei, mint valaha, ám mi továbbra is ott vagyunk mellette - akár boldog, akár szomorú.

 

Éljünk a mostban

Most, hogy Julie a betegség kései stádiumában van, ahol nem ritka a pszichotikus állapot, a kommunikáció teljes elveszítése és a súlyos zavarodottság, Steve megtanult a pillanatnak élni. Ha szigorú tervekkel állna neki a napoknak, csak csalódnia kellene, hiszen a dolgok általában nem mennek a tervek szerint. Ezért inkább mindig készen áll arra, hogy megoldja, amit az élet hoz éppen.

 

Keressük a közös pontokat

Steve azt tapasztalta, hogy a közös érdeklődési körökkel töltött idő mindkettejük hangulatát javítja. Mindez nagyon jó lehetőség a kommunikációra is, a beteg szintjén. Julie nagyon szereti a zenét, ezért férje lejátszási listákat hoz létre kedvelt dalaiból, egy-egy hangulatra komponálva. Felesége időnként egy szám hallatán táncra perdül: ezek a pillanatok mindkettejük számára örömteli pillanatokat okoznak.

 

Steve számára a legfontosabb annak tudata, hogy feleségének a lehető legjobb életminőséget biztosítja. Sokat jelent számára, hogy azt látja, Julie-t ez boldoggá teszi még a betegség előrehaladtával is.