Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Amiért érdemes élni

Karácsony van. Adeline, Greg O’Brien író unokája egy hónapos és ideje legnagyobb részét alvással tölti. A ház teli van vendégekkel, mindenki beszélget és ünnepl. Colleen, Greg lánya arra figyel fel, hogy apja kisurran a zsúfolt nappaliból és magányt, csöndet keres. Később unokája társaságában találja, mindketten boldogok a maguk világában.

Január van, félméteres hó. A karácsonyfa a hátsó teraszon van és kitartóan állja a hóvihar ostromát. Mikor Greg meglátja a szeme sarkából, agya egyből egy a teraszajtóban hullámzó szörnyeteggé változtatja.

Ám csak egy fa az és elméje visszatér a valóságba – telefonjával lefényképezi a jelenséget. A két hónapos Adelie babának biztosan tetszene. Sms-t is küld neki, az anyukáján keresztül:

Adeline, kár, hogy nem tudtál eljönni a kis tricikliden hozzánk tegnap. A karácsonyfa a teraszon hószörnyeteggé változott és felfalta Conort és Mary Catherine-t. Egyetlen harapással! Egyedül vagyok itthon és hiányzol… Sok hó és nagy lehangoltság…. Szeretettel, nagypapa.

„Néha helyén van az eszem, máskor meg nem” – meséli, de mostanában ha valami menevetteti, szeret erről egy sms-t küldeni a kisunokájának. „És így valamit megtud rólam ma is, hogy miképp is vagyok”. Egy másik üzenetben a hóangyalának nevezi a kislányt. Egy újabb sms-ben pedig a legfrissebb sporthírekről tájékoztatja.

Április van. Colleen elhozta a 6 hónapos Adeline-t, hogy meglátogathassa nagyszüleit. Egy esti beszélgetés a kábeltévé számláról gyorsan veszekedéssé fajul Greg és lánya között. Colleent aggasztják apja egyre gyakoribb dühkitörései. Greget frusztrálja a sok ember otthonában akik egész este szóval tartják és azt az érzést keltik benne, hogy társasági lényként kellene viselkednie. Mindketten úgy érzik, hogy a másik nem igazán érti meg őt.

Néha Greg úgy érzi, hogy csak az unokája érti őt meg.

„Annyira ártatlan és elfogadó Adeline, hogy sokkal jobban élvezem a társaságát, mint bárki másét. Ez a gyerek ártatlansága”.

Május lett. A közel 8 Hónapos Adeline boldog kisbaba, örömében sikít, fel-le ugrál és ösSzeszorított öklöcskéjére folyik nyála. Nagypapájával nem játszanak ’babák az űrbent”. Mikor együtt vannak, majdnem mindig jelen vagy egy másik felnőtt is.

Mégis olyan természetességgel kommunikálnak. Nagyapja felveszi, grimaszol neki, énekel. „Sokat bújnak egymáshoz” – mondja Colleen. Greg bemutatja neki legendás Donald kacsa utánzását és Adeline megállíthatatlanul kuncog.

Mióta megszületett unokája, Greg rengeteget írt róla: sms-kben, emialekben és esszékbe egyaránt. Memoárjának legújabb kiadása egy új fejezetet is tartalmaz Adeline-ről. Ebben így ír a kislány születéséről: „Új élet. Új remény. Valami új, amiért érdemes élni”.