Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Kertészkedés demenciával

Most, hogy a koronavírus-járvány miatt mindenki sokkal több időt tölt otthon, különösen fontos, hogy az Alzheimer-kórral és más demenciákkal élők számára is megfelelő tevékenységekkel teljen el egy-egy nap. Aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy elérhető számára akár csak egy talpalatnyi zöld terület is, rendkívül sokat kaphat a szabad levegőn, növényekről való gondoskodástól. A demenciával élőknél pedig ez kifejezetten terápiás értékű lehet.

A természetben töltött idő során szervezetünknek lehetősége van a nap sugarai által D-vitaminnal feltöltődni, ami rendkívül jótékony hatással van az immunrendszerre és számos krónikus betegségre is. Emellett tudományos adatok igazolják, hogy a kertben, valamint kertészkedéssel töltött órák hatékonyan segítenek megelőzni a depresszió és lehangoltság kialakulását, valamint jótékonyak a stressz és szorongás hatásaival szemben is. A demencia szempontjából kiemelendő továbbá, hogy azok a kertek, amik a különböző érzékszerveket (látást, hallás, szaglást, ízlelést, tapintást) is bevonják, igazán szerencsések az érzelmi jóllét fokozása szempontjából.

Amennyiben szeretnénk demenciával élő szerettünket bevonni a kert körüli teendőkbe, már most érdemes átgondolni a következő kérdéseket, hogy tavasszal már az első napsugarakkal együtt kiélvezhessük a kert örömeit is:

 

1. Biztonságos-e a kerítés és a kapu?

Annak érdekében, hogy demenciával élő szerettünk nehogy megsérüljön vagy elkóboroljon, mielőbb javítsuk meg a kerítés esetleges hibáit és gondoskodjunk róla, hogy a kertkapu kulccsal záródjon. Ha továbbra is aggaszt bennünket az elkóborlás lehetősége, ültessünk bokrokat a kapu közelébe, hogy ne legyen annyira szem előtt a kijárat.

 

2. Van-e fedett rész a kertben?

Az időjárás viszontagságainak kiküszöbölésére szerencsés, ha gondoskodunk olyan területről a kertben, ahová el lehet bújni a csepergő eső vagy hideg szellő elől. Egy pavilon megfelelő megoldást jelenthet, ahogy érdemes például egy fa alatt is kialakítani pihenősarkot. Minél több lehetőség van elvonulni a természeti elemek elől, annál több időt tudunk a szabad levegőn tölteni demenciával élő szerettünkkel.

 

3. Lesz-e elég feladat?

Habár vannak, akik örömmel elüldögélnek egy kertben, másoknak az a fontos, hogy kellő tevékenységet biztosítsunk számukra. Ha az Alzheimer-kórral vagy más demenciával élő személy az utóbbi csoportba tartozik, ügyeljünk arra, hogy ne csináljunk meg mindent előre helyettük, hiszen ez jelentős frusztrációt okozhat. Az ültetés és gyomlálás a legtöbb demens ember számára megfelelő elfoglaltság - ha a hajlongás vagy térdelés nehézséget okoz, hozzunk létre inkább emelt ágyásokat! A fizikailag aktív időseket bevonhatjuk akár a gereblyézésbe, ásásba vagy a fűnyírásba is. Azt se felejtsük el, hogy egy kert nem csak kertészkedésre, hanem például kerti játékokra, táncolásra is tökéletesen alkalmas!

 

4. Van-e jól járható kerti ösvény?

A demenciával élők esetében kifejezetten fontos, hogy könnyen járható, egyértelmű útvonalak legyenek a kertben, hiszen ezzel segíthetjük a tájékozódásukat. Létrehozhatjuk az ösvényt a virágágyások mentén, esetleg virágcserepekkel kijelölve az út szélét, sőt akár lugasokkal is. Azt is tartsuk szem előtt, hogy maga az út felszíne biztonságos legyen - gondoskodjunk pihenőhelyekről és kapaszkodókról is az ösvény mentén.

 

5. Bevonja-e a kert az összes érzékszervet?

Az érzékelést stimuláló kertek rendkívül élvezetesek lehetnek. Az esztétikus növények és kerti díszítőelemek látványa magától értetődő, ám érdemes a többi érzékszervet is bevonni. A szaglást például az erős illatú növényekkel, rózsákkal, levendulával, gyógynövényekkel, a tapintást a különböző textúrájú levelekkel és virágokkal, a hallást egy-egy szélcsengővel, vagy a madarak énekének hallgatásával vonhatjuk be. Az ízlelésre a különböző fűszernövények, valamint a saját kertünkben megtermelt zöldségek is gyümölcsök kínálják magukat. Ez utóbbi esetben mindössze arra figyeljünk, hogy kertben a biztonság kedvéért semmilyen mérgező növény ne legyen, nehogy véletlenül abból fogyasszon a demenciával élő szerettünk.