Felejtek.hu Alzheimer-kór – együttélés a demenciával

Auschwitz balerinája 93 éves és életeket ment

Edith Eva Eger tizenhat évesen egyike volt annak a több mint tizenötezer zsidónak, akiket Kassáról és környékéről deportáltak gettókba és koncentrációs táborokba. Szüleit Josef Mengele küldte gázkamrába, aki aztán arra kérte őt, táncolja el neki a Kék Duna keringőt. Edith nővérével együtt túlélte Auschwitzot, Amerikába emigrált, pszichológus lett. Évtizedekig tartott, mire szembenézett saját traumáival, azóta pedig ő segít a poszttraumás stresszel élőknek. Már elmúlt kilencven, amikor történetét és tapasztalatait két könyvben, A döntésben és Az ajándékban írta meg. Bár ért és beszél valamennyire magyarul, életéről angolul beszélgetett vele a Telex újságírója, Presinszky Judit.

A lánykori neve Elefánt. Ezzel a névvel azért elég nehéz lehetett elvegyülni.

Igen, Elefánt. Akkoriban balerina voltam, és alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a névtől.

Nekem úgy tűnik, hogy gyerekkorában Kassán elég kényelmes életet éltek: magángimnáziumba járt, mellette balettórákra, Magda nővére zongoraórákra, Klára pedig hegedűórákra.

Igen-igen. Akkoriban Kassát még úgy hívták, hogy Košice. [A város a két világháború között Csehszlovákiához tartozott.] A szüleim asszimilálódott magyarok voltak. Iskoláskoromban, amikor egyszer kiléptem az épületből, a gyerekek köpködtek rám, és Krisztus gyilkosának neveztek. Szóval az antiszemitizmus már Hitler előtt is jelen volt. És akkoriban még nem is tudtam, hogy Jézus zsidó volt. Apám az első világháborúban orosz fogságban volt, talán ezzel is kapcsolatban áll az, hogy neki nem sok köze volt a zsidó valláshoz, a hentestől sonkát vett, csabai vagy gyulai kolbászt. Még manapság is elmegyek itt olyan boltokba, ahol magyar kolbászt lehet kapni. Sok időt töltöttem kettesben az édesanyámmal, miközben apám biliárdozott vagy kártyázott a haverjaival. Anyám értelmiségi volt, elvitt az operába, koncertekre, könyveket adott. Egyszer azt mondta nekem: „Örülök, hogy eszed van, mert csinos, az nem vagy.” Szóval én képeztem magam, sokat olvastam, németül, franciául, magyarul beszéltem, görögöt és latint tanulmányoztam. A fiatalkori barátommal, Friedmann Imrével is csak olvastunk és olvastunk.

Az interjú folytatását a Telexen olvashatja